Szerintetek van olyan, hogy a személyiségnek összhangban kell lennie a külsővel, genetikai adottságokkal?

Az asszimetrikus arc korrigálható frizurával. Apukámé is az, mert fiatalkorában volt egy balesete. Ő tipikus harsány, társasági ember, pedig nem különösebben szép (nagyon szeretem ettől függetlenül, és amíg gyerek voltam, addig persze ő volt a létező leghelyesebb férfi a világon :D ), és sosem érdekelte, hogy hülyén néz-e ki, ha a fura külsőjével úgy viselkedik, ahogy a szép embereknek kellene.

Másik példa az egyik kolléganőm, aki a legtöbb ember szerint gyönyörű, de nincs semmi önbizalma, mintha ő mást látna a tükörben, mint amit én látok rajta :D Neki az egész lénye olyan, mint egy félénk kislányé, és eszméletlenül aranyos ezzel.

Anyukám, és a férfi kollégáim is azt mondták, hogy ha valaki másképp viselkedik, mint ahogy elvárod az első benyomás alapján, az tulajdonképpen vonzó is lehet, mert érdekes, különleges. Ha te szeretnél szürke egér lenni, akkor lehet, hogy ilyen a személyiséged, és ha meg lennél magaddal elégedve, akkor se vágynál feltűnésre.

De akár magamat is hozhatnám példának, szeretek feketében járni, sminkelni, és nyáron a tetoválásaim is látszanak. Nem egy embertől hallottam már vissza, hogy pozitívan csalódott bennem, mert nem gondolta volna, hogy ilyen külsővel kedves is lehet valaki :D