Ez mitől van? Vizsgázott előttem egy hallgató és megbukott majd bocsánatot kért kétszer a tanártól?

Félreelemezted. Felhábiridás volt, nem idegesség.

Mert tanárnak fura, ahogy minden ésszerűséget használónak, ha bocsánatot kérnek tőle, miközben dolgát végzi, ha ilyen dolog, s ő személyiségkomplexuma, a helyzetben, ilyen reakciót váltott ki, akkori állapotával.

Neked tanulni kell. Vizsgán megbuksz s bocsánatot kérsz. ... Tényleg magyarázni kell ezt?

Mintha tanárnak csinált volna rosszat. Mintha megzuhant volna, tanár szemébe.

Pedig ő kb leszrja.

Ismerek ilyen szintű srácot és tanárt is. Az önérzetes emberek egy része ilyen. Van olyan diák, aki szégyenként fogja fel, ha nem sikerül a vizsga és ezért kér elnézést. Van olyan tanár, aki a saját teljesítményét is méri a vizsgák sikerességén. (Pont, ahogy a 3-as írta.)

Ha egy vizsgára nem készültem eleget és az én hibámból bukok meg, olykor én is elnézést kérek a tanártól. Ugyan én nem az önérzetem miatt, hanem azért, mert feleslegesen raboltam a tanár idejét! :D Fordított esetre is volt már példa. A tanár látta, hogy egész évben készültem, sokat is tudtam a tárgyból, csak épp a kihúzott tétel nem ment.

Mert a tanár hirtelen nem tudott mit kezdeni a helyzettel, kínos volt neki. Számára a vizsgáztatás csak egy munka, egyik hallgató után jön a következő, aki tudja, jó jegy, aki nem tudja, egyes és kész. A hallgatókhoz emberileg semmi köze nincsen, mindkét fél felnőtt ember, és a tanár így is kezeli a dolgot. Ő leadta az anyagot a kurzuson, és onnantól kezdve semmi köze ahhoz, hogy a hallgató mihez kezd ezzel, és hogyan tanulja vagy nem tanulja meg. Amikor a hallgató elkezdett sírni, az kínos lett neki, mert nem a helyzethez illik, és a tanárnak semmi köze a hallgató érzelmeihez, egyáltalán nem akart azzal törődni, hogy bocsátanot kér tőle a gyerek, mert nem tanult. Semmi köze hozzá.

És emellett a 2-nek nagyon igaza van, egyetértek vele.

Azért, mert sok helyen azt nevelik bele a gyerekbe, hogy menjen egyetemre, különben sz*r nem lesz belőle. A gyerek meg utál tanulni, de elhiszi ezt, hogy ha nem végez el egy egyetemet, akkor földönfutó senki lesz. A lényeg, hogy azt sem veszi figyelembe, hogy neki mire lenne szüksége (a legtöbben egyszerűen hülyék ahhoz, hogy egyetemre járjanak), és azt sem veszi számításba, hogy mit szeretne csinálni nagy korában, nem gondolkodik előre, csak a belemagyarázott dolog miatt megy egy egyetemere. Ott aztán elkezd inni, szórakozni és dőzsölni, mert ugye az állam fizeti a féléveket... Rosszabb esetben HÖK-ös lesz, azaz belekerül az egyetemi kismaffiába, ahol ösztöndíj-pénzeket nyúl le stb., és tömi a zsebeit.

Másrészt eleve nem is akar semmit sem csinálni, csak tudja azt (testvér, ismerősök stb. látva), hogy az egyetemen 12 félévig semmit nem kell csinálni, és úgyis támogatni fogja az állam, azaz ingyenélősködik az állam pénzén, és újraéli a tinikorát, a bulizásokat és a tivornyákat. Persze a minimumot teljesíti, hogy ne rúgják ki, de az a helyzet, hogy a mai egyetemi oktatában ezt már nem nehéz a legtöbb szakon!

Mivel a legtöbb egyetemi szakra nincs nagy ponthatár húzva, ezért igazából bárkit felvesznek egyetemre, aki kicsit megerőlteti magát az érettségin (ami ugye szintén nem egy nagy cucc). Sőt, igazából a legtöbb egyetemi szakon nevetségesek a ponthatárok, és ahhoz 50 alatti IQ-nak kell lenni, hogy valaki ne kerüljön be. Ezért van az, hogy eltömegesednek az egyetemek, ami színvonalcsökkenéssel jár, és mivel az egyetemeknek érdeke a sok hallgató, mert ezután kapják a támogatást, ezért nem is nagyon szórják ki őket. Így az oktatók leadják a tanítás színvonalát, ami azt jelenti, hogy a csőcselék a minimumot teljesítve el tud lébecolni.

És sajnos ma már kisebbségben vannak azok, akik tényleg tanulni vágynak, és azért mennek egyetemre.

Azt még elfelejtettem leírni, hogy az államnak is van egy olyan koncepciója, hogy minél iskolázottabb egy nép, az annál jobban él. Vagyis minél több embernek a zsebébe diplomát akar dugni a politika, és ezt olyan egyszerű huszárvágással éri el, hogy leviszi az oktatás színvonalát, hogy boldog-boldogtalan elmondhassa magáról, hogy felsőoktatási végzettségbe van... És ugye ez a statisztikákban is jól mutat az állam számára... Az már persze mellékes, hogy ez a papír semmit nem ér, mert az esetek nagy százalékában igazi tudás nincsen mögötte.

Aki igazi tudást akar, az vagy elkezd magától, autodidakta módon művelődni az egyetemen, és annak segítenek a tanárok is, de igazából a legtöbb hallgató elvan a minimum szintjén, és ha el kell neki olvasni 20 oldalt, akkor már szidja a tanárt, hogy milyen az szemét, és rohan olyantól jegyzetet kérni, aki már elolvasta... Itt tartunk most.