Az emberek ennyire imádnak beszélni?

Rászoktam arra, hogy újonnan megismert embereknél olyan nyitott kérdéseket teszek fel, amire nem lehet egyszerű igennel/nemmel válaszolni, és az tűnt fel, hogy 10ből legalább 8 emberrel így sokkal gördülékenyebb a beszélgetésem, mintha egyáltalán mesélnék is valamit magamról.

Utolsó ilyen beszélgetésem pár napja volt, megismertem egyik ismerősöm által egy csajt. Soha ezelőtt tényleg soha nem találkoztam vele, még a nevét se tudtam eddig. Szóval beszélgetek ismerősömmel, ő lelépett ketten maradtunk.. Ilyenkor szokott általában kínos csend kialakulni, de én úgy döntöttem miért ne? Próbáljuk ki a nyitott kérdéseket. [Ezt egyébként egy Dale Carnegie könyvben olvastam]

Olyanokat kérdeztem hogy hova jár iskolába? Mi az ami megfogta az adott szakmában? Mit gondol a jövőjéről? Mit szeret a hobbijában? És a végére már arról is beszélt hogy a jelenlegi barátjával mik a problémái, a családjával mi a helyzet és ezekhez hasonló bensőséges témák hozódtak fel... Ő pedig fogadni mernék még a nevemet se jegyezte meg amikor bemutatkoztam.

Szóval miért van az, hogy sokkal többet elárulnak magukról ilyenkor az emberek, mintha Én beszélnék magamról? Ennyire szeretné mindenki megbeszélni valakivel a magánéletét? Valaki kívülállóval?

Mert nem egyedi eset ez a lány se, sok ilyet ismerek. Olyan mintha tényleg lenne valami igazság abban, amit a könyvben olvastam: Senkit nem érdekel hogy Te mit akarsz. Szinte mindenkinek a legfontosabb személy az az: ÉN ÉN ÉN....

És nem esik rosszul, hogy senkit nem érdekel az hogy Én mit gondolok, csak elég vicces hogy mások ennyire bőbeszédűek ha kérdezek...

Vélemények? :D