Tényleg ennyire nehéz egy bölcsészkar elvégzése munka mellett? Jogosan gondolok rosszat egyes emberekről?

Először is leszögezném, hogy NEM a bölcsészeket akarom szidni, szóval aki csak élvezkedni jön ide, hogy lehet megint a bölcsészeket szidni, attól búcsút is vennék.

Én magam is bölcsész vagyok, idén végzek mesterszakon. Sosem buktam vizsgán, és nem csúsztam a félévekkel. Igazából van sok olyan ember,aki annak idején velem kezdte az alapszakot, és mégis azóta is azt csinálja, én pedig mindjárt végzek a masteren is. De nem tudom, hogy mit gondoljak róluk. Persze van, aki Erasmus miatt csúszott, vagy egyéb okokból, de most persze nem róluk van szó. A kérdésem a következő: én az egyetem alatt nem dolgoztam (csak nyáron vagy gyakornokként, az most a kérdés szempontjából nem számít), kaptam szülői támogatást. Államin vagyok, nem kellett fizetnem. Nem buktam vizsgán, így azért sem kellett pénzt fizetnem. És albérletre se kellett költenem, sem koliba nem kellett járnom, mert eleve nem lakunk annyira messze az egyetemtől, hogy el kelljen otthonról költöznöm. Viszont sok ismerősöm dolgozott az egyetem mellett, nem tudtak minden órára bejárni a munka miatt, vagy ide-oda szaladgáltak a munkahely meg az órák között. És mondjuk albérletet is fenn kellett tartaniuk vagy tandíjat fizetni, kinek több, kinek kevesebb szülői támogatással. Mivel nekem ilyeneket nem kellett, ezért nem tudom jogosan megítélni, hogy ezek az emberek el tudták volna-e végezni simán a szakot időben. trehányságból buktak ennyit, és azért kellett sokat fizetniük a bukások miatt? Jogos, ha azt gondolom, hogy elég gáz, ha valaki 5 éve végez egy 3 éves szakot, és esetleg fogja tovább is, vagy nem jogos, mert neki dolgoznia kellett? Hozzátenném, hogy közülünk páran tanárok lesznek, tehát mondjuk 2 szakot kell csinálniuk, egyiket minor szakként.

Mit gondoltok erről? kulturált válaszokat kérek, ebbe nem tartozik bele a "sült krumplit kérek" jellegű komment,de köszönöm mindenkinek, aki a kérdésre válaszol.