Paranoiás vagyok, ha erdős területeken vagy egy parkerdőben ilyen dolgok jutnak eszembe, és emiatt nem érzem teljesen biztonságosnak?

Természetes hogy éjszaka elővigyázatosabb az ember, ha van oka ha nincs.

áh ne aggódj, ott csak mutogatós bácsik vannak, azok meg nem bántanak általában, szal max ennyi történhet :)

Nekem is vannak félelmeim, de nem tartom paranoiának, egészségtelennek., szerintem mindenkinek vannak. Én ha például egyedül sétálok egy tölgyes erdőben, akkor gyakran eluralkodik rajtam a gondolat, hogy mi van, ha megtámad egy anyadisznó, esélyem sem lenne, azt sem tudom mi a legjobb ilyenkor amit tehet az ember. Szerintem ilyenek és hasonlóak mindenkinek átfutnak az agyán, kérdés, hogy hogyan kezeljük őket. Ezen kívül egyedül is élek egy ideje egy kertes házban, és naponta motoszkál a tudatomban, hogy este, éjjel bárki rám támadhat. A kulcs abban van, hogy megértesd önmagaddal, nem élhetsz örökké félelemben, mert csak magadtól veszed el a lehetőséget, hogy jól érezd magad azzal, ha folyton ezen agyalsz. Végig kell gondolni, igen kicsi az esélye annak amitől félsz, amit beképzelsz magadnak, a váratlanra meg sosem lehet felkészülni. Baj akkor is érhet, ha nem vagy egyedül.

Egyedül mászkálni az erdőben nyilván veszélyesebb, mint egyedül a belvárosban, ez egy teljesen reális félelem. Én nem szoktam egyedül mászkálni ilyen helyeken, a környékünkön lévő erdőkben csövesek és gyanús alakok laknak, nincs pénzük, simán eszükbe juthat, hogy kiraboljanak.

Egy egészséges óvatosság sosem árt. Ez még nem kóros.