Vannak itt hozzám hasonló emberek? (Regény lesz, úgy vigyázz)

Kezdjük ott, hogy most is csak azért üldögélek itt, mert egy picit elment a kedvem attól hogy kimenjek a városba. Sörért sikerült csak elkecmeregnem, illetve kinyitnom az ablakot, hogy kinti levegő uralkodjék a szobámban. A magamhoz ragadott alkohol, és a melankólikus zenék a youtube-ról pedig arra inspirálnak, hogy legalább kiírjam magamból ezt az érthetetlenséget.

Szóval alapjából véve én egy tökre magamnak való ürge vagyok, aki ezzel pontosan tisztában van.

Azonban nem vagyok az, aki ezt el is takarja, ha emberek közé kerül. Hála az tudatmódosításnak, könnyen tudok emberi kapcsolatokat kialakítani, de igazából mindenki azt mondja rám, hogy picit fura vagyok.

Mondjuk én sokkal normálisabbnak tartom magam, mint a közvélemény engem, egyes egyedül itt menteném a menthetőt magammal kapcsolatban.

Sok minden érdekel. 20 éves vagyok, nemrég hagytam ott az egyetemet, és kezdtem el dolgozni. Hamarosan albérletbe költözöm, és tök sokat szoktam kijárkálni, általában a magyar pszichedelikus garázs zenék csillagfényeire.

Valószínűleg, aki ismeri őket, azoknak már most csillog a szeme, hogy Middlemist Red, Deep Glaze, Metteo, Luckies, Nobody elses, és sorolhatnám...

Jó mondjuk ez egy nyílt fórum, csak nem ismerik őket olyan sokan... Mindegy.

A zene az életemben eléggé központi szerepet tölt. Olvasni nem volt sohasem időm, mert általában utazás közben nekem zenére van szükségem, nem mások sztorijaira. Az én sztorijaim, melyeknek a ritmus kovácsolja meg alapjait. Nem olvassák, hanem csukot szemmel nézik, és ellenben a tintával ez gyorsan elillan... De annál nagyobb élmény újra hasonlót átélni.

És hát a jövőmet is szeretném majd zenében megalapozni. Hogy hogyan, az most nem lényeges, majd dedikálok lemezeket ha gondoljátok.

Szeretek álmodozni. Mindig jóval korábban kelek, mert azzal töltöm a reggelek korai szakaszát, hogy átgondoljam, mit álmodtam, esetleg ha nagyon jó volt, egy jó órát még azzal szórakázok átálmodom újra, a picit tudatosabb elmémmel.

Igazából jó közérzetem kellene hogy legyen, hiszen van rengeteg barátom, akikkel remekül ki tudok jönni, plusz sikerül megtalálni a hozzám hasonló embereket koncerteken, fesztiválokon.

Mindig is én voltam a bolondos bohóc, akin lehet egy jót röhögni, és elég kevés haragosom van. Asszem.

Azonban mint most is, tökre meg tudnak találni ezek a negatív hangulatok, és az a baj, hogy ezek tökre magukba tudnak zárni. Mintha nem lenne kéznél mégse az, aki ki tudna ebből ragadni.

https://www.youtube.com/watch?v=PpmO0ubw8vI

Ez a szám jutott eszembe most hirtelen...

Nem az kell, hogy mindig boldog legyek. Az kell, hogy rá tudjak támaszkodni valakire, ha eljutok egy-egy ilyen naphoz. Szeretek én is segíteni másoknak, de... néha úgy érzem, mintha mégsem kapnám vissza, amit adok.

Mondjuk nem vagyok valami nagy igényű... Engem igazán meg lehet kapni valami idióta beszélgetéssel is.

Most viszont csak nutellát meg sört tudtam venni lelki fájdalomcsillapító gyanánt. Plusz dézsávűm lett, ami tök jó dolog, tehát rámegyek akérdés kiírása gombra.