Élhetek egyszer így normális életet?

Nem tudom kezelni a konfliktusokat. 25 éves vagyok, már nem a szüleimmel élek szerencsére. Nálunk a konfliktus megoldása vagy a másikra minél nagyobb ráordítás volt, vagy úgy tettek, mintha meg se történt volna a dolog. Felnőtt fejjel, értelmes emberek között nem káromkodhatok és üvöltözhetek, mert ennek nem ez a módja. De nem tanultam meg, hogy mi az. Ha valaki munkatárs, lakótárs, bárki kis kritikával illette egyik felem elkezdi utálni és egyben félni tőle. Hogy majd biztos bántani fog lelkileg. Holott a vita forrása nem nagy dolgok lennének, de az egyik felem nem tud ilyesmit elviselni. Mindig mosolyogni szeretne és kedves lenni az emberekkel. Holott tudom,hogy ez így nem lehetséges minden szituációban persze. Nem vagyok gonosz, nem tartom magam annak. Sérült vagyok, szeretnék segítséget kapni. Nem tudom ezt hogyan lehetne helyrehozni... elég sok mindent elbasztak a szüleim... és én szívom meg.