Tényleg ilyen szörnyű a világ?

Itt ahogy látom már egész korán az 'győz' úgymond, akinek nagyobb az egója, nem érzelmeskedik, hanem bátran elnyomja a másik embert, csak hogy ő előrébb juthasson, még akár a legjobb barátodon, anyádon, apádon is átgázolsz. Már semmi nem szent az emberek egy részének, csak az a fontos, hogy ő legyen "valaki". Szerintem itt vagy nincsenek győztesek, vagy mindenki az, mert az nagyon igazságtalan, ha az egyik embert a másikhoz hasonlítjuk, és megállapítjuk bizonyos aspektusból, hogy az egyik milyen kis semmi a másikhoz képest.

Undorodom ettől a világtól. Persze nem csak ilyen sarkosan létezik ez, de ha szembesülök (általában minden nap) ilyesmivel, akkor az azért letör.

Lehet hogy néhányan nem szándékosan olyanok mint a buldózer, hanem mert csak ezt látják a túlélésük eszközének.

Ezzel mit lehet kezdeni? El kell fogadni? Ezen túl kell lépni? Csak én látom ezt tragédiának? Nem tudok napirendre térni efelett.

Értitek mire gondolok, írjátok le a véleményeteket!