Nagyon ingerlékeny lettem, rengeteget fogytam a sok stressz és nem évestől, állandóan az öngyilkosság jár a fejemben és olyan mintha nem lennének gondolataim csak bamulok ki a fejemből egyenesen, mindig fáradt vagyok bármennyit is alszok. Megőrültem?

Nem tudom mi van velem mostanában. Igazából nagyon stresszes időszakon vagyok túl ha lehet ezt így kijelenteni. 5 hónapot éltem a baratomeknal mert az apámmal nem tudtam együtt élni mert krónikus hazudozó iszik amikor részeg meg is vert nem egyszer a barátomat se fogadta el minden ok nélkül de tényleg semmi oka nem volt ra megis minden prostituálnak elhordott a suliban, nagyon csúnya dolgokat terjesztett rólam és mind alaptalanul amíg nála laktam mindig próbált direkt felidegesiteni és rám akarta bizonyítani hogy nem vagyok beszámítható pedig akkor a depressziót kívül más bajom meg nem volt. De a suliból most el kell mennem mert hát ugye az ofonek a barátnőmnek a szüleinek mindent kitalált amíg elvesztettem mindenkit és tényleg az egész iskola úgy nézett ram mintha mindezek igazak lennének pedig tudták hogy apám mindig hazudik. Csak sajnos nagyon jól el tudja adni magát. A barátommal is próbált mindenhová osszeugrasztani de nem sikerült neki. Végül mégis jöttek a gondok ugyanis aa barátom apja kitalálta és a fejébe vette hogy apám engem megerőszakolt és ezt hiresztelte\hireszteli. Pedig én elmondtam világosan és érthetően hogy ez nem igaz volt amikor már sírtam úgy mondtam hogy nem igaz nem értem hogy miért talál ki ilyet de nem hitt nekem. Mert ő a fejébe vette hogy de igen. Majd nekemis próbálta bemagyarazni hogy de igen ez megtörtént csak biztos leitatott meg bedrogozott stb és ettől konkrétan kikeszultem. A barátommal összevesztünk mert ő meg mondta hogy megálmodta ezt és mikor másodjára se hitte el az apja hatására ő se hogy nem igaz inkább rahagytam de amikor bevallottan hogy nem igaz akkor már késő volt és nagyon megharagudott rám. Amitol szintén kikeszultem mert én attól függetlenül hogy mennyit veszekedtunk az utóbbi időben én nagyon szeretem az életemet képes vagyok beáldozok erte. A rokonai mondták nekem hogy nekik is mondott ilyeneket az apja rólam de nyugodjál meg nem vagyok egyedül mert ezt állította az összes kenyérből pedig egyikre se igaz. De lényeg a lényeg nekem ezek nagyon fajták sokszor elvesztettem a reményt idegileg tönkrementek. A barátom nővére azt mondta hogy 100% hogy helyre lehet hozni mármint a barátommal a dolgokat. De tudom hogy addig mindig lesz valami problema amíg nem költözünk el a szuleitol. Ráadásul az apja probal lebeszélni arról hogy iskolába járják inkább menjek dolgozni mikor nekem más terveim vannak először is szeretnék tanulni. Gondolom érthető hogy ki vagyok bukva. Csakhogy az utóbbi hetekben észrevettem hogy nagyon ingerlékeny lettem rengeteget fogytam a sok stressz és nem évestől állandóan az öngyilkosság jár a fejemben és olyan mintha nem lennének gondolataim csak bamulok ki a fejemből egyenesen mindig fáradt vagyok bármennyit is alszok és egyre ketsegbeesetteb leszek attól félek hogy megőrültem. Mi van velem? Ez normális?