Hogyan kell boldognak lenni? Nekem nem megy.

Azért nem dolgozom, mert nem vagyok rászorulva. Tudom, hogy nagyképűen hangzik, tudom, hogy elrontották a nevelésem, de maguk a szüleim mondják, hogy én egy call centees munkára ne menjek el, mert nem ér annyit (azért írtam épp azt, mert jelenleg a nyelvtudásom az egyetlen szakértelmem, amit áruba tudok bocsátani. Két nyelvből van felsőfokúm, de ez is csak kb majommunkákra elég). Úgy élünk, hogy megvan arra a lehetőségem, hogy egy ideig itthon legyek, és gondolkozzam, hogy merre tovább. A probléma az, hogy ez már régóta megy, és még mindig állandóan szorongok, és nem találok magamra. Abba, hogy hogy jutottam ide, nem akarok igazán belemenni. Van egy diplomám, amit belső kényszerből választottam és csináltam végig, de utálom, és nem akarok vele elhelyezkedni. Én kb most tartok ott, mint más a kamaszkora közepe felé. Félek bármerre elindulni, mert attól tartok, nem lesz elég jó. Barátnőm nincs, élményeim nincsenek. És életkedvem sem. Valamiért beleragadtam a tehetetlenségbe, és nem jöttem ki belőle. Remek képességeim vannak, jó eredménnyel végeztem az egyetemen, előtte meg az osztály egyik legjobb tanulója voltam. Bármire képes lennék. Csak épp állandóan boldogtalan vagyok, és úgy érzem, senkit nem érdeklek igazán.