Mit tehetek ennyire súlyosan elért a magány, ez jó lehet?

Sajnálom! Sajnos nem tudok okos tanácsot adni, de együtt érzek veled. Én 22 éves vagyok, lediplomáztam, visszakerültem vidékre, kisvárosba, élem a hétköznapokat. Az egyetemi élethez képest halál. Nem történik semmi, minden nap ugyanolyan. Pedig pontosan most ezekben az években kellene megszerezni azokat az élményeket, amikre majd öregkorunkban emlékezni fogunk. De nem történik semmi. Barátnő már évek óta nincs, a haverok értelemszerűen ritkábban érnek rá mint tizenévesen, ráadásul a többségük elköltözött nagyobb városba. Rengeteget vagyok egyedül, néha hetek telnek el úgy, hogy nem nyilvánulok meg értelmesen.

Nyilván az én problémám nem ér fel a tiédhez, mert szerintem én csak jódolgomban nem tudok mit kezdeni magammal, így számodra hasznos választ nem tudok adni. De őszintén szurkolok, hogy talpra állj ebből a nehéz helyzetből! Kitartást neked!

Egy okosabb ember egyáltalán nem aggódna ilyenek miatt.

Egy okos ember megmutatná mindenkinek, hogy ez a csaj egy hazug köcsög, hogy a régi ismerősök újra kedveljék őt egy kicsit. Utána próbálna ismerkedni új emberekkel ha nagyon magányosnak érezné magát, de egy okos ember magasról tenne rá arra hogy hány barátja van, ki hogy értékeli őt.. Csak csinálja a dolgát, amit szeret.

Aki ellene fordult azzal pedig felvenné a harcot..

Egyáltalán nem vagy tehetetlen, és a helyzeten nincs mit menteni, mert nem vagy bajban. Csak te látod így..

Csak annyira erősen elhiszed, hogy tényleg bajban vagy, hogy ez miatt már fájdalmat is okozol magadnak.

Hát nem tudom, de egyenlőre ezt javaslom:

Kérlek költözz el!

Ha bővebben kifejted, akkor esetleg lesz ötletem, hogy hogyan kell egy ilyen "nőt" tiporni.

Talán későn írok de hátha elgondolkozol ezen az íráson is a többi mellett.

Azzal kezdeném, hogy az írásod alapján együtt tudok veled érezni, szomorú, hogy ilyen megtörténhet bárhol is, meg hogy ilyen szívtelen emberek szabadon mászkálnak de az én véleményem mégis az, hogy amit csinálsz az önsajnáltatás aminek az lesz az ára, hogy egyre mélyebbre süllyedsz, a vesztesek ugyanis így járnak. Az meg, hogy a felelősségedet arra a lányra tolod gyáva dolog akár tetszik akár nem és akár milyen kemény ezt olvasni, valakinek ezt is le kell írni. Nem tudom mit csinált pontosan veled az a csaj de a saját dolgaidér te felelsz, olyan nincs, hogy "..mindent elvett tőlem..,,. Te hagytad, hogy elvegye mert úgy viselkedtél mint egy pincsikutya, mint egy rabszolga. A szolga ugyanis semmi más tiszteletet nem kap csak ami neki jár, amit magának is megad. Ez pedig a nullával egyenlő körülbelül. Az önsajnálat lassú méreg, gondolkozz inkább egy pszichológuson és önbizalomnövelési módszereken. Levezetőnek annyit, hogy problémái mindenkinek vannak, kicsik és nagyok az élet különböző területein. Én is voltam már pszichológusnál és nagyon sokat segített abban, hogy hogy közeledjek az emberekhez meg ilyesmi. Megjegyzem úgy mentem el, hogy "Nekem nincs semmi bajom igazából..".

Szóval sok sikert a belső fejlődésedhez. -M-