Ezt hogy lehetne meghálálni?

A családi életemről annyit kell tudni, hogy volt egy alkoholista férjem, aki ütött-vert engem, a kislányom és tönkretette az egész családom életét.

Egyszer az történt, hogy az utcán golyózott be és kezdett el verni. Kihalt környéken voltunk. Viszont arra járt egy kollégám.

Leszedte rólam, és első kézből maga mögé húzta a lányomat.

Engem nem tudott, de legalább nem tudott már olyan keményen verni.

Mikor ő ezt felfogta, akkor az illető kollégámnak behúzott egy óriási nagyot. Ekkorát még én sem kaptam tőle soha.

Aztán ő csak mosolygott egyet csupa véres arccal, és hasba rúgta, de nagyon.

Mikor elterült, ráállt a bokáira, és üvöltött vele, hogy kérjen tőlem bocsánatot (nem tört el, elég profi küzdősportban, tudja, hol a határ). Igen, életem legszebb perce volt, hogy végre tudja, milyen érzés.

Kérdezte tőlem, hogy mit szeretnék. Kaptam az alkalmon, nem is bátorság miatt, hanem a lányom miatt, és mondtam, hogy azt, hogy takarodjon az életünkből.

Ez az ember aztán hazakísért minket, és megvárta, míg összecuccol és elhúz.

Nem volt épp zökkenőmentes, de én is összeszedtem magam kicsit, és sikerült végül is kipaterolni.

De itt még nem ér véget.

Ez a férfi felajánlotta, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül velünk marad, míg véget nem ér az ügy.

Még azt sem volt hajlandó elfogadni, hogy akkor legalább főzök neki, nem, hajthatatlanul beszállt a rezsibe és segített főzni, sőt, a férjem által tönkretett dolgokból vett nekünk újat.

És nem is magam miatt, de a lányom életét gyökeresen megváltoztatta ez az ember, és nekem ő az első. A gyávaságom miatt nem léptem, általa pedig lehetőséget kaptam rá.

Nem, nem azért tette, mert velem akar lenni, ugyanis meleg.

Mikor nem voltam otthon, mert dolgoztam, akkor ő vigyázott a kicsimre, ő segített neki tanulni, ő etette, ő virrasztott mellette, ha beteg volt.

Ő ugye nem váltott műszakban dolgozik, a cég informatikusait vezeti.

Elég abszurd, tudom. Én sem hiszem el, mi történik velem. De ez az ember megmentette a lányomat, megmentett engem, mert már nem bírtam volna sokáig.

És nem tudom, hogy mi ilyenkor a helyes.

Amúgy mindenkivel ilyen ő. Mármint minden cselekedetét az hajtja, hogy másokon segítsen. Rengeteget önkéntes munkát vállal, egy gyermekrák-alapítványt támogat rendszeresen nagyobb összeggel.

Tehát igazi mintaember számomra, és ha lehetne, büszke lennék rá, hogy ő neveli a lányomat.

Nem, nem hazudtam a kérdésben. Segítségre van szükségem, mert ha ezt nem hálálom meg neki, amíg élek, kínozni fog a bűntudat.