Van itt olyan, akinek sikerült leküzdenie a beteges féltékenységét?

Rólam van szó, röviden annyit mondanék magamról hogy sose gondoltam volna hogy ilyen leszek!

Nagyon rossz nekem ez, párom felé egyelőre nem mutatom ki ezt a féltékenységet.

A gyerekkorom jó volt, kaptam

elég szeretet itthon. Aztán jött a suli, általánosba szürke kisegér voltam, gimibe pedig elég népszerű lettem, csak adtam önmagam elég laza természetű picit fiús lány voltam, akivel nagyon sokat lehetett hülyülni. Persze ez idő alatt jött ki az a fajta szeretet hiány amit egy pasitól szerettem volna kapni..nem egy havertól vagy szülőtől, tehát már nagyon szerettem volna kapcsolatot. Suli után jött az első szerelem. Nem bízom benne maximálisan mert volt egy két kisebb dolog ami nem tetszett..ez a kisebb dolog nekem hatalmas, mivel betegesen féltékeny lettem, ezek miatt nem bízom benne, illtve volt hogy leszolta a külsőm is ..nem sok az önbizalmam se.

Elhagyni nem szeretném ilyenek miatt, mostanába nem szólt le, és nem csinált semmi olyat, illetve sose csalt meg. Szóval változott. És szeretem..Próbálok benne bízni is ..de mindig eszembe jut mi volt..

Arra lennék kiváncsi hogy ebből gyógyult e már ki valaki? Hogyan? Mit tegyek? Nekem se jó ez nem akarok be kattanni! És tényleg nem hazudok, mer sose gondoltam volna hogy ÉN aki világ életébe laza volt, vicces, jópofa és normális átmegy egy ilyen beteg féltékeny hülyébe! :(

Akit részletesebben érdekel a sztori annak privátba elmesélem.

24L