Ha egy ember feltűnően dicsekszik előtted, hogy reagálsz rá?

Nekem van ilyen munkatársam. Azzal vág fel, hogy éppen melyik nőjétől jött dolgozni, néha behozza az egyiket, és leszopatja magát a wc-ben.

Már megszoktam, elengedem a fülem mellett.

Ha jogosan büszke rá, elismerem, amit csinált. :)

Ha nem, megkérem, hogy ne vágjon fel.

Most vehetünk engem. Jó munkám van, jól megy a szekér, de nem élek nagy lábon.

Panellakásban lakom, ugyanazzal a rikaótvar vén kocsival járok dolgozni, amit még a szüleimtől kaptam, mikor egyetemre mentem. A feleségem anno hajléktalannak nézett. xDDD

Nem igénytelenség, hanem a munkában mindig összepiszkolom a ruhámat, mert nem csak az íróasztal mögött ülök, így ennek megfelelő ruhát veszek.

#5 nagyon tetszik a véleményed :))) én is így gondolom, korábban írtam is :)

És ha mondjuk udvarlásnál a másik fél azzal akar bevágódni nálad hogy felvág meg kérkedik?

Szerintem már alapvetően ott kezdődik a baj, hogy az emberek nagy része rögtön "felvágásnak" veszi és támadólag lép fel, ha valaki a büszke a javaira és megmutatja azokat. Holott az emberek nagy része szimplán csak szeretné megosztani az örömét, amire a másiknak azonnal az a reakciója, hogy "bezzeg én nem tehetem meg".

Ezért alakul ki mindig hogy az azonos "rétegek" elkülönülnek egymástól, mert az emberek nem nézik jó szemmel ha valakinek bármiből több van mint nekik, és alapból ők maguk csinálnak presztízs kérdést belőle.

Azt vettem észre az emberek többsége úgy érzi hogy bármit mondasz neki, akkor az egy kihívás és azonnal bizonyítania kell hogy márpedig neki jobb. rosszabb, több, kevesebb. Mindegy mi csak ő legyen a "nyertes" egy nem létező versenyben.

Ezért szeret szerintem a magyar ember panaszkodni. Mert ott mindig rá tud licitálni a másikra, én legalábbis ezt figyeltem meg sokaknál.

Ráadásul szerintem nem igaz a "konkrétan nincs mire felnézni" kijelentés sem. Attól hogy te elértél valamit, attól még ugyanúgy elismerheted a másikat, ha ő eléri ugyanazt. Például munkában nem mindegy, hogy megcsinálok egy projektet, és megdicsérnek vagy közlik hogy nagy ügy, ők 10-et is megcsinálnak egyszerre. Előbbivel ösztönöznek, utóbbival csak elveszik a kedvem.

Szerintem a legjobb ha pozitívan állunk hozzá a másik dicsekvéséhez, öröméhez.

Egyrészt, nem biztos hogy rosszindulatú céljai vannak, és ha azt látják hogy érdeklődőek, elismerőek vagyunk, akkor pozitív emberként fognak hozzánk állni.

Ha mégis rosszindulatú lenne, akkor is jobban jövünk ki a helyzetből ha dicsérjük, elismerjük. Egyrészt ha elkezdjük kiosztani, akkor úgy fogja fel hogy elérte a célját, sárgák vagyunk biztos az irigységtől. Ha viszont elismerjük, akkor összezavarjuk azzal, hogy nem az elvárásai szerint reagálunk. Vagy akár kifejezetten elgondolkozik, hogy ő "fegyverrel" jött felénk, mi mégis kezet nyújtottunk.

Legfontosabb szavak talán amit 21:23-as ír, hogy "elégedett vagyok az életemmel és nem érzem hogy bizonyítgatnom kellene". Ezek mellé hozzáteszem, hogy szerintem az ilyen "dicsekvéseket" is érdemes megvizsgálni olyan szempontból, hogy objektíven megnézni mit tett az illető azért amit elért, és megnézni, mit tehetnék ÉN a saját életemmel azért hogy elérjem ugyanazt, vagy többet érjek el a saját területemen.

Tipikus ilyen dolog, mikor meglátnak az emberek valakit egy jó autóba, és azonnal elkezdik a kifogásokat, önmegnyugtatásokat gyártani hogy biztos csókos, lopta, csalta, hazudta, mások dolgoztak meg érte. És meg sem próbálnak belegondolni mennyi munka van a másik ember élete mögött. És ahelyett hogy azt néznék ők hogy léphetnek fentebb, akár a saját területükön, szintükön belül, csak letudnak mindent kifogásokkal és lubickolnak boldogan tovább a pocsolyában.