Gyorshajtásról le lehet szokni?

Annak idején már gyerekkoromban is mindig a sebesség volt a szemem előtt, utána már középsuli alatt a spórolt pénzből(karácsony,húsvét, születésnap) megcsináltam a jogsit, és kb innentől kezdődött, bár itt még visszatartott az hogy családi 1.6os elsőkerekes kombit hova pörgessek annyira, viszont akkor már a 40-es táblánál is simán mentem 70-el hegyi úton is, utólag visszagondolva nagy volt a kockázat hisz nem is láttam át a dolgokat, olyan lehetőség hogy balesetezni? Meg sem fordult a fejemben mert úgy voltam vele érzem a kocsit ha télen megbírom fogni akkor nyáron 35 fokban nehogy már...

A családi autónak onnantól leáldoztak mikor dolgozni kezdtem és a félretett pénz mellett, 1 év munka után vettem egy saját autót ami már hátsó kerekes volt és mérföldekkel erősebb. Nem túlzás ha azt mondom talán még így jobban rákaptam a sebességre mert volt tartalék alattam.

A csekkek is elkerülhetetlenek voltak, most már legalább visszaveszek azon a részeken ahol sejtem hogy mérés van.

Szerintem ez az egész olyan mint a cigi vagy az ital, aki csinálja az is azt mondogatja ha akarom már holnap abbahagyom, a végén pedig rámegy a mája, tüdeje stb. Itt viszont kétséges hogy vagy a jogsi vagy az élet, de mégis amikor olyan előzésbe is belemegyek amikor is épp hogy átérek a szembe forgalomból, nem gondolkodok el rajta.