Miért nem tudnak az emberek csendben maradni evés közben?

"Például egy jó ebédnél szeretek az ételre koncentrálni, teljesen átadni magam az ízeknek, olyankor ölni tudnok a pillantásommal ha valaki hozzám szól és megzavar."

Egyszerűen mert a legtöbbeknek nem ezt jelenti az evés. Sokaknak például ez egy közösségi alkalom, amikor egy finom ebéd mellett megtárgyalhatják a család/barátok/kollégák között a legújabb infókat.

Speciel nekem is van amikor hasonló mód érzem, hogy szeretnék kicsit magam lenni, csak az ízeket élvezni, olyankor eleve egyedül megyek enni valahova.

Viszont ha társaságban eszem, én pontosan attól érzem hülyén magam hogy mindenki csak eszik néma csendben, és senki nem szól a másikhoz.

De idegegesít.

De számomra ezt felülmúlja sok százszorosan az, amikor munkahelyen bemegyek az étkezőbe, és ott 3 perc különbséggel jön mindig egy újabb ember aki jön enni. És 3 percenként mindegyik jó étvágyat kíván.

Oké, értem én hogy kultúra meg miegymás, de ezt ideje lenne kigyomlálni a munkahelyekről.

Egyrészt hogy olyanok is jóétvágyat kívánnak egymásnak akik egymás nevét nem tudják.

Másrészt nyilván azért eszem, mert jó étvágyam van. Felesleges kívánni.

Harmadrészt mindenki tudja hogy 3 percenként kívánnak jóétvágyat az éppen étkezőnek, tehát szerencsétlen lehet hogy már ötödik jóétvágyat kapja egy 20 perces ebéd alatt, amitől már a falra mászik.

Maga a jó étvágyat kívánás nem munkahelyen kialakult dolog, tehát értelmetlen átültetni oda is.

Jó étvágyat akkor kívánunk, mikor leülünk egy nagyobb asztalhoz egyszerre, több emberrel, egy időben, és egyszerre kezdünk el enni. Így elég egyszer mindenkinek azt mondani hogy "jó étvágyat", és le van tudva a szokás.

Nem pedig 3 percenként rákényszeríteni szerencsétlen táplálkozó embert, hogy legalább a fejével biccencsen, jelezve hogy vette a kívánságot, de épp tele van a szája egy már pépesre rágott tojásos, szalámis zsömlével, ezért nem tud válaszolni.

Ahhjj. utolsó....

Képzeld, írhattam volna a szar fizetésemről, meg a hülye lakótársakról, meg arról hogy nehéz lesz kifizetni az alsó hangon 30 ezres nyelvvizsgát, meg arról hogy fáradt vagyok az állandó éjszakázástól, de szerintem ezek nem lennének relevánsak ezalatt a kérdés alatt.

Vagy kizárólag az olyan szintű problémát jegyezheti meg az ember valós problémaként hogy pl éhezés, rákbetegség, rokkantság?

Nyilván nagyobb probléma lenne ha rokkant lennék, de emellett a mindennapi hülyeségek is zavarnak.

Sokszor a néma csend tényleg idegesítő tud lenni ilyenkor,amikor csak az evőeszközök csattognak,de egyébként engem is idegesít amikor felesleges komolytalan pofázás megy evés közben.

Szerintem halkan lehet beszélgetni egy két normális témáról.

A percenkénti jóétvágykívánással nekem is tele van a hócipőm :)