Valóban mindenki a háztartásbeli nőkre irigy?

Elemezd kicsit a helyzetet.

A nő évek óta beszorult a házba és semmi többre nem is tartják, mint egy otthonülő feleség. A férje sem.

Hogyan kompenzálja ezt a kisebbrendűségi komplexust? Mások életében vájkálással és mások leszólásával, mert akkor a saját fogyatékossága nem kerül terítékre.

Akiket ismerek, mind szinte megőrültek azalatt a kis idő alatt, amíg a gyerek végre óvodába került, ezt teszi a bezártság, a dologtalanság és a monotonitás. Van, aki inkább bölcsibe adja a gyereket, mert nem bírja otthon a változatos munka és közösség nélkül.

A költekezés, a vásárlási kényszer is a végtelen unalom jele, mert az új dolgok adta izgalommal jut az ember pillanatnyi változatossághoz. Ez csak rövid ideig tart, ezért újra is újra vásárolni kell, akkor is ha nincs is szüksége a dologra. Nem ritka náluk az alkoholizmus vagy gyógyszerfüggőség kialakulása sem, mert az unalmat csak így képesek elviselni. Kétféle gazdag van: amelyik állandóan dolgozik és hajtja magát, függetlenül a vagyontól (pl Bill Gates). Neki mindig lesznek céljai.

A másik csak költi az örökölt vagy kapott pénzt, de mivel célok nélkül él, ezért állandóan unatkozik és mentálisan le is épül.

Nem, nem vagy irigy.

Az ostobenkó luvnya kompenzál, ennyi.

A htb egy szép dolog, ha valaki több gyerek mellett arra tette fel az életét, hogy háttérország legyen, a férje eben támogatja és fizeti az asszony nyugdíjtakarékossági számláját is.

De ha egy alig érettségizett mucika nagy szájjal van a semmire, egészen addig, amíg ki nem rúgják vagy amíg ki nem derül, hogy mivel semmire nem volt jó, semmihez nem ért, semmilyen munkája nem volt és 0 ft nyugdíjat fog kapni, az szánalmas.

Nem vagy irigy :) Tökönszúrám magam, ha csak a seggemet vakargatnám egész nap, de akkor is, ha csak érettségim lenne ;) A férjem fizetése is elég lenne, sőt, akár csak az enyém is, de többet ér az agyam, mintsem a tévét bámuljam vele egész nap. Sőt, önkéntes munkám IS van a fizetett mellett is.

Imádom mindkettőt, és lottóötös esetén sem hagynám abba.

Az ismerősöd egy ostoba, hülye liba. Ennyi.

Szerintem nem te vagy az irigy, hanem a fiatal nő, akit a férje tart el.

Irigyli azt, hogy a magad ura vagy, nem függsz senkitől, te határozol a sorsod felől és megállsz a magad lábán. A tudásodat, tapasztalataidat nem veheti el senki, ez csak nőni fog az évek folyamán.

Ezzel szemben a "szerencsést" megunja a férje és lecseréli egy fiatalra, vagy a férj munkahelye megszűnik és oda a jó világ. Egy sima érettségivel, tapasztalat nélkül nem veszik fel szinte sehová, csak olyan munkára, ahol más osztja az észt és más keres sokat.

Ha neked lennék, az ismerőseim köréből törölném az ilyen nőt. Lehúz, mérgez, áskálódik, te ennél több vagy!

Én azt figyeltem meg, hogy ha van a nyuszin sapka akkor azért verik meg, ha meg nincs rajt akkor meg azért.

Férfiként voltam már elfoglalt munkamániásnak tűnő, például ha idegen munkahelyen dolgoztam vagy fősulin tanultam. Ekkor a lazább életet élők lenéztek miatta. De dolgoztam például a szülői gazdaságban szabad emberként, vagy városon otthon a saját magam által létrehozott jövedelemforrásból élve is. Ekkor meg az úri és szabad, kiegyensúlyozott életmódom idegesítette az előbbi embereket. Mert egyszerűen ilyenek és kész, nem kell foglalkozni velük. Olyanok mint a csalán vagy a darazsak, ha érintkezésbe lépsz velük akkor csípnek. Másra nem képesek.

ez nagyban függ attól, hogy hogy érzi magát ebben a helyzetben ez a nő...tudjuk, vannak az "aranyásók", akik olyan szinten eltűrik a háziszolga szerepet, hogy ilyen kompromisszumokkal is élvezik az életet, rájuk lehet irígykedni.

azokra nem, akik nem boldogak teljes mértékben. unokatestvérem is ilyen. van egy német férje, cégtulajdonos, ő dolgozik, unokatestvérem meg ül otthon, eddig a gyerekkel volt, de az is annyi idős, hogy már elment óvodába. elvárás az, hogy mikor a férje hazaér, akkor várja őt meleg kajával stb.

jó persze szeretik egymást, tehát azt nem mondhatjuk, hogy nem nézi őt emberszámba, de mesélte már, hogy sokszor egy kicsit rossz neki, hogy így élnek, de közben nyilván jó, hogy neki is és a gyereküknek is biztosított a jelene és a jövője.

persze van a harmadik eset, amiről te is írsz, és nagyon valószínű, hogy az általad említett személy is pont így gondolja, tehát hogy tényleg emberszámba se nézik otthon, ezt kompenzálva nézi le a többi embert, hátha neki így jobb érzés lesz...ő nem egy erős jellemű aranyásó.

Irigy rájuk a fene. Mégis mit irigyeljek tőlük? Hogy egész nap otthon ülnek, a fő funkciójuk a takarítás, főzés és a szaporodás? Hogy az eltartó fél elvesztése esetén mehetnek az utcára? Ugyan már.

Szíve joga annak aki ezt az életet választja, de én inkább maradok az "ásványvízpakolásnál" (egyetem mellett végig gyárban dolgoztam) és a "kezdetleges karrieremnél".

Kiírtam egy kérdést és az alatt volt ez.

Én irigy vagyok rájuk, mert nem kell minden nap ugyanoda, ugyanazok közé bemennie, mások utasítására unalmas dolokat csinálnia.

Én el tudnék lenni úgy, hogy tényleg tiszta a lakás és tényleg rend van, tényleg normális ételeket főzök és kísérletezgetek is, ha van kert, az tényleg szép, konyhakert is van, házimunkán kívül sport, fotózás, írás, recepteket tennék közzé, növényápolási praktikákat...