Mit gondoltok arról ha valaki azért lett pszichiáter mert neki is vannak mentális problémái?

Talán annyiból jó,hogy van saját tapasztalat,átérzés,nem csak a bemagolt egyetemi tananyagból dolgozik.

Szerintem sokkal jobban átérzi egy páciense panaszait, nem csak a pénz miatt ül ott, hanem érdekli amit az emberi agyról tanulhat, én támogatnám. :)

Van a családomban pszichiáter, akinek szintén vannak mentális problémái. Jobb lett volna, ha más szakmát választott volna, mert a problémái miatt van előtte egy görbe tükör, és néhány családtagnak jókora kárt okozott ezzel (kapásból a saját gyerekének is - egy időben biztosan tudtuk, hogy a gyerekét is gyógyszerezte, indokolatlanul, na most ezek a gyógyszerek nem olyan ártalmatlanok, mint mondjuk a C vitamin, a gyerek jó eszű, önálló, stramm kölyök volt 4-5 évesen, mostanra tini, és pánikrohamai vannak). Ettől persze lehet még az idegenek felé jó szakember, csak családon belül kicsit jobban látjuk a problémát, mint a kívülállók.

Szerintem ez elég gyakori.... meg az is, hogyha ennek hatására alakul ki...

Hát nem tudom ki hogy van vele, de én nem kezeltetném magam vagy akármelyik ismerősöm egy olyan emberrel aki a saját mentális gondjait sem tudja megoldani.

5: ha már kigyógyult a problémájából, utána lesz pszichiáter, nem közben, akkor miért nem segíthetne másokon sikerrel? Miért nem tudna segíteni másokon?

Ez egy nagyon kockázatos szakma, ismertem egy szakmabeli orvost, aki egyszer azt mondta, hogy itt nagyon oda kell figyelni arra, hogy nehogy az orvos legyen előbb-utóbb a beteg. Ide nagyon erős jellem kell, mert nagyon durva esetek is vannak. Aki maga is problémával küzd, annak szerintem nem való, hiába van tapasztalata a saját bőrén. Ha ismét lepontozzátok a válaszomat, akkor is ez a véleményem.