Ez lenne a magyar mentalítás?

Az én magyarságom nem a fociban merül ki. Utálom a focit alapból, és nem is hiszem, hogy azon keresztül mérni lehetne bármit is.

Egyébként meg tényleg katasztrofális ahhoz képest, hogy kamionnal hordják a pénzt a futballra.

Teljes mértékben megtudom érteni a szurkolókat. Azt hitték tavaly, hogy valami változott, kezd beérni a gyümölcs, aztán 1 pék, egy asztalos és még pár hobbifocista elveri a magyar csapatot.

Nézd, nem akarom megbántani a szurkolói érzéseidet, de az én szememben sincs ott Magyarország a foci térképén (pedig én tudok értékelni egy-egy jó meccset).

Ettől még igen, "álszent módon" én is szurkoltam nekik, ha már kijutottak az EB-re, mint ahogy bármilyen más sportágban világversenyre kijutó magyar sportolónak is szurkoltam volna - viszont utána egyáltalán nem követtem a válogatott (vagy akármelyik klub vagy játékos) meccseit. És attól eltekintve, hogy az EB-n megleptek, és örültem a sikereiknek, egyáltalán nem változott meg a véleményem a hazai labdarúgásról.

Mondanom sem kell, hogy a hazaszeretetnek és a foci válogatotthoz fűző érzelmeinek semmi közük nincs egymáshoz.

De megértelek, hogy idegesít, hogy az általad kedvelt csapat mellől elpártolnak. Ez nem magyar sajátosság, mindig, mindenhol szeretnek belerúgni abba, aki épp a padlón van:(

Én az idősebb korosztályhoz tartozom, így aztán emlékszem azokra az időkre, amikor még hívták valahogy a magyarokat foci terén. Pedig akkor még nagyon kevés pénzt kaptak, csak a lelkesedés hajtotta őket. Ma, a milliós fizetéssel sem erőnlétileg, sem technikailag nem rúghatnak labdába, hogy stílszerűen fejezzem ki magam.

Nézd meg, mennyit keres egy tanár, vagy agy orvos, vagy ápoló, egy mentős. Hány évig kell tanulnia, mennyit kell áldoznia az életéből, hogy aztán éhbérért gürizhessen éjt nappallá téve?

Én tavaly se láttam tőlük egyebet, csak azt, hogy kimentek nagy mellénnyel, aztán a végén nagy ruha lett belőle.