Miért megy nekem kevésbé a dumálás, mint másoknak?

Az első válaszoló mondja jól. Aki tájékozottabb, több témához tud hozzászólni. Ha nem tudod, mit mondj, azt jelenti, nincs véleményed, elképzelésed az adott témával kapcsolatban. Persze ettől még lehetnél nagydumás, mert ismerek több olyan embert is, aki értelmeset még soha nem mondott, mégis folyton jár a szája.

A másodikkal annyiban vitatkoznék, hogy a bölcsesség jele nem feltétlenül az, hogy azért vagy csendben, mert képtelen vagy hozzászólni a beszélgetéshez.

De egyébként ne érezd kötelességednek, hogy mindig mindenhez hozzászólj. Főleg, ha nincs mögötte tartalom.

Többé-kevésbé én is ilyen vagyok, de szimplán azért, mert az egyik barátnőm által csupa új emberrel ismerkedtem meg, akik némileg képviselik a mostani baráti társaságom. (A régi barátaimmal, akikkel mostanság nem tartom a kapcsolatot, nem akadtak ilyen gondjaim.) Azelőtt nem ismertem őket, az életüket, milyen dolgok történtek velük, s lévén, hogy én vagyok az, aki új a társaságban, ők sokszor felhoznak olyan témákat is, amikhez én nem tudok hozzászólni, mert nem ismertem a helyzetet, az embereket, akikről beszéltek. De máskor meg folyton pörgök, nevetek, és elég jól elbeszélgetek szinte bárkivel bármiről.

Nem gond az, ha nem tudsz mindig mindenhez hozzászólni. De persze olyan se legyél, aki több órán keresztül nem szól egy szót sem. Az olvasást én is ajánlom, mert egyrészt fejleszted a szókincsed, másrészt tényleg több dologról tudsz véleményt alkotni.

Szerintem megfontoltabb vagy, egyébkét majd jönni fog a szó belőled, ha az emberedre találsz. Nagyon régen olvastam egy történetet egy Zen mesterről. Na most a sorok közt kell olvasnod, nem szó szerint venni. A Zen mesterek bolondok egy kicsit és túlzóak, de pont ez a lényege.

Azt hiszem Bayorukin volt a neve. Szóval nem beszélt, de azért nem, mert őrzött valamit (nem tudja senki mit).

Mentek hozzá keresők, mert tanulni akartak tőle. Mindig hátatfordított nekik.

-Mi vagy te így kell fogadni egy tanúlni vágyót, hogy hátat fordítasz, nekem.

Bayorukin nem akart tanítványokat, és tanítani se.

De megtört a csend, amikor egy szamuráj látogatta meg.

- Ha nem szólalsz meg levágom a kezem, utána a karom.

- Megjöttél!

Szóval nekem a Zen mesterek jutnak eszembe a csendes emberekről, akárkinek nem fognak megnyílni, csak annak, aki nem fél a haláltól, azaz a csendtől.