Hulye kerdes, de miert lehet az, hogy erdeklodo es jo tanulo vagyok, de megsem tanulok igazan?

Ez az egesz meg kozepiskolaban kezdodott. En az egyik legjobb tanulo voltam az osztalyban, kitunore erettesegiztem, versenyekre jartam, megis ugy ereztem, foleg a vege fele, hogy nem tanulok igazan. Pl. volt egy termeszettudomanyi erdeklodesem, de nem vettem fel a szukseges faktokat, nem mentem tovabb abba az iranyba. Valahogy mintha az lenne velem, hogy hozza lennek szokva gyerekkoromtol, hogy eleve egy csomo mindent tudok (kiskoromban eleg sokat olvastam ismeretterjeszto konyveket), es amikor elertem ennek a tudasnak a hatarat (tehat ahol mar az adott temakorben nagyon sok lett volna az uj informacio), ott megtorpantam. Pl. onnantol kezdve, hogy biokemiaval kezdtunk foglalkozni, nem igazan melyedtem tovabb a biologiaba, pedig gyerekkoromtol rajongok a termeszetert. S ezt erzem egyetemistakent is. Valahogy nem igazan teszem bele magam abba, amit eppen tanulok, mindig csak annyit olvasok el es csinalok meg, amennyi feltetlenul szukseges. Ettol meg el tudok erni viszonylag jo eredmenyeket, de az oktatasom nem igazan eri el a celjat, hisz nem leszek szakerto, vagy akar kutato az adott temaban. Inkabb mindenfele erdekesseget olvasok sokszor a legkulonbozobb temakban, pl. altalanos geopolitikai vagy politologiai bevezetoket. Nem az a celom, hogy mindenrol egy felszines tudasom legyen, de igazabol jelenleg ezt valositom meg. Gyerekkoromban is olyan voltam, hogy elkezdett erdekelni egy jelenseg, pl. hogy lehet tajekozodni a csillagok alapja, es akkor elkezdtem ilyen temaju konyvet olvasni, es honapokig csak azzal a temaval foglalkoztam. Majd massal. De szakertoje egyiknek se lettem. Miert van ez vajon? Jo ez igy?