Miért érzem azt, hogy sosem vagyok igazán boldog, és ha még örülök is, mindig beárnyékolja valami?

17 éves vagyok, tucatnyi szakembernél jártam már, senki sem tudott semmi konkrétat mondani, csak hogy kamasz-dolog. A helyzet az, hogy ez nálam már minimum 7 éve áll fent tartósan, de kisgyerekként sem voltam egy igazán örömtől túlcsorduló fajta.

Egyik pszichológusom szerint tipikus tinédzserkori depresszióm van, de akkor mivel magyarázható az előtte lévő állapotom? Sokszor már elbíztam magam, mikor "gyógyulófélben" voltam, már hónapokat tudtam egyhuzamban "szabad" és gondtalan lenni, de egyszerűen mindig visszatér ez a nyomasztó érzés. Egyedül vagyok, és néha mintha egy buborékból fogyelném a világ történéseit. Szeretném hinni, hogy valahol ez normális és előbb-utóbb kinövöm, de folyamatosan érzem ezt a sötétséget magamban.

A letargia is elég baj, de emelett nagyon hirtelen haragú és átlagban mérges ember vagyok, és mindig is az voltam, nem csak az utóbbi években. Tudom, hogy honnan erednek ezek, de azok ellen már nem tudok mit tenni.

Mit kéne megpróbálnom? Szakemberek végleg kilőve, egyikük sem értette a dolgát, inkább csak rontottak a helyzeten.