Ha egy dologból nem lesz semmi miért könnyebb az utolsó napokban kell értesíteni az illetőt?

Az ilyenért ütni tudnék, és persze ilyenkor szokott az lenni hogy

Jó akkor mikor jó neked?

Nem tudooooom

Kedden mondjuk van valami dolgod?

Nem tudoooom

Mikor tudod meg

Nem tudooooom

AKKOR B...D MEG.

Volt hogy barátnőm aznap reggel hívott hogy elkapott valamit és rosszul van, ott szanadkozott hogy sajnálja, stb, mondtam is neki semmi gáz nem tudhatta előre majd máskor találkozunk de ha az van hogy felhív az illető hogy jaj most jut eszébe holnap mégse jó mert mennek [program amiről 2 hete tud], semmi bocsi, max egy hát, akkor majd máskor.

Kezdem érteni miért van kevés barátom

Nálunk van, hogy valamit felvetünk haverokkal, aztán mire oda jutunk, senkinek nem lesz hozzá kedve.

Én pont ezért utálom az előre tervezéseket. Mert van aki egy hétre előre lebeszéltet velem egy találkozást, aztán a fene se tudja megjósolni éppen milyen kedvemben, erőmben leszek akkor. Most például délután óta kapar a torkom, rossz a közérzetem, reggel még semmi bajom nem volt. De van, hogy egy hosszú nap után egyszerűen úgy jön ki, hogy nem akarok találkozni mert úgyis csak rossz társaság lennék mosott rongyként.

Ettől függetlenül ha tehetem nem mondok le időpontot, meg alapból mindenkinek azt mondom, hogy előtte/aznap egyeztessük. Azt én is utálom, mikor valaki miatt teljesen átrendezem a programom, aztán faképnél hagy.

Lakótársam olyan, felhoz programokat, nagyobb bringatúra, koncert, utazás. Aztán amikor eljönne az ideje akkor csak "hááát...nem tudooom". Majd kussol addig míg már láthatóan nem lesz a dologból semmi. Például felhozza, hogy menjünk el tekerni egy kört. Mondom jó, kajálok és menjünk. Aztán elkezdi a farkát verni a telefonját nyomkodva, és ha kérdezem akkor csak kussol. Volt olyan is, hogy indulás előtt jelenti be, hogy mégse jön sehova mert feljön a barátnője akivel hetente 2-szer szakítanak.

Amitől felmegy bennem a pumpa az, amikor még el is kezd panaszkodni, hogy egész évben nem történt vele semmi, nem volt sehol.

"Idén sem tekertük körbe a Balatont" - Mondtam, hogy menjünk.

"Idén sem mentünk ki forma 1-re" - Mondtam hogy menjünk.

"Pesten sehol nem lehet friss levegőt szívni" - Dehogynem. - "De hol? Maximum a Margit szigeten" - Erre elmagyarázom hogy fél Budát hegyek veszik körül és 1 órányi utazással akármelyik nagyobb hegység elérhető.

Az ilyen kifogásgyáros f..szok miatt vagyok úgy, hogy nem is hívok már soha senkit. Ha menni akarok valamerre, akkor megyek kérdés nélkül egyedül.

Sőt, ha már egyedül program.

Pont az ilyen panaszkodós, lemondós emberek mondják utána nekem, hogy "De egyedül? Úgy olyan gáz/unalmas/rossz". Meg hogy "Miért nem hívsz valakit?". Aztán ha közlöm, hogy még mindig jobb elmenni egyedül, mint otthon verni a farkamat egyedül akkor persze vérig vannak sértve. :D