Mit tegyek, ha nem merek önmagam lenni?

Miből fakad az önbizalomhiányod? Próbálj meg változtatni magadon. Új ruhák, új frizura, új hobbi, sport. Fogyás, ha szükséges.

Ha ezek nem segítenek, sajnos érdemes lenne elgondolkodni egy pszichológuson. Ne ess abba a hibába mint én, hogy végigkíséri az egész fiatalságodat.

Igen, ha csak ennyi jut el az agyadig, hogy depresszió=pszichológus.

Önértékelési problémák, önbizalomhiány és megfelelési kényszer kezelésében is segíthet.

"Mindenki szereti őket"

Na persze...AZT TE CSAK HISZED!

Fiatal vagy. Mielőtt fejest ugranál az adott problémába egy tényt kell elfogadni:

Minden ember más. Más személyiség, izlés, kinézet, szépség ideál...stb.

SOHA nem fog egy ember se mindenkinek tetszeni, megfelelni, de nem is kell.

Első sorban önmagadnak kell megfelelned, majd azoknak akik elfogadnak olyannak amilyen vagy s szeretnek/kedvelnek!

Gondold át mi vagy mik miatt vagy gátlásos.

Azt is hozzá teszem személyiség függő. Nem csak a te részedről.

Pl a korodbeli legtöbb emberben lehet nem a te megfelelő társaságod.

Nem bántásnak, de nagyon sok ribizli s hímringyó is van.

Anno én ezért lógtam ki, mert egyszerűen nem akartam ilyen társaságot.

Mit csináltam?

Kerestem mások társaságát a suliban (ha pl osztály társakkal nem akartam haverkodni).

Összevont órák, másokkal gyakorlat, rajz, meg sport tevékenységek (röplabda, kosár, tenisz volt részemről).

Olyan társaságot keresni, akik felé meg tudsz nyílni pl a közös sportról.

A sport pl önbizalmat is javítja, hiszen lassan visszahúzódva soha nem érnénk el a labdát, kell a határozott rámozdulás s felszabadít testileg lelkileg is. :)

Olyat csinálj, amit szeretsz. Amit pedig nem igazán próbáltál ki ugorj neki és tekints bele, majd elválik tetszik-e.

Az eleje semminek se egyszerű(ha nem is a gyakorlat, de az érzéseid/gátlásaid feloldódnak az adott körben s környezetben, akkor könnyebb lesz s lehet élvezni fogod.)

Az énekkar nem érdekelt, a zongora viszont igen. Egy másik olyan dolog volt az életemben, ami felszabadító érzés volt. A zongorát csak letakarva szokták a teremben hagyni, belopóztam s délután 5fele amikor nem nagyon járt arra senki, gyakorolgattam. Pár hónappal később ugyanúgy bent voltam s ment pár szám zongorán már (magyarban nem igazán hallott számok)...

Égett a fejem, amikor bejött egy nálam kicsit idősebb srác.

Elkezdett velem beszélgetni a zongoráról én meg vidáman kinyitottam a számat, hogy szeretem a zongora tiszta hangját stb.

Másnap találkoztam vele a folyosón, úgy beszéltem vele, mint diák társaimmal...

Akkor tudtam meg, hogy tanár, amikor oda szólt az énekkaros diákja. XD

Kibontakozol kisebb csoportokban s haladsz a nagyobb felé.

Mára bárkivel szóba eredek kortól és nemtől fügetlenül. :)

Adj magadra csinosan, szolidan, ápold magad kívül belül; Ha külsőre is sikerül megfelelni magadnak az jó közérzetet tud adni.

Legbelül pedig ismerd meg magadat is:

Jó és rossz oldaladdal tisztában vagy, akkor ami olyan hogy szeretnél javítani s lehet rajta: Próbáld meg.

Legyen az viselkedési forma vagy akár testalkat.

Valamiben tudok segíteni pár szóban is, nyugodtan írj privibe :)

Látom suli előtt írtad, gondolom kicsit feszülten, idegeskedve mehettél suliba ezekkel a gondolatokkal.

Ha idővel önmagadnak megfelelsz, akkor ez a szorongás megszűnik, de leginkább ez rajtad áll. :)

Sok ember van hasonló szorongásban csak nem mindegy hány éves koráig.

Pl az ember kb25éves kortól már nem igazán változik, sokan nem is tudnak akkor már, mert a személyiségük részévé vált.

Szval hajrá csajszi!

Elárulom az agyturkászok zömével sz-arra se menne.

Miért?

Bemegy elmeséli az adott érzéseit a "beteg" a doki vissza kérdez s meghallgatja, majd egy vacak diagnosztikát ír az elmondottak alapján s megy a többi dokumentum mellé.

Mindenkinek vannak gondjai vagy csak dolgai. Nemhogy másét hallgassa (egy ilyen beszélgetést hallottam is egy tanár és pár agyturkász között s igazuk van. Megcsinálják mint munkát annyi.)

Mi kellene ebben a világban egy szárnyát nyitogató gyermeknek?

Olyan személy, aki buzdítja a jó irányba és utakat mutat a gyereknek tág körben: mennyi mindenre van lehetőség, miket lehet csinálni, adott helyzetekben mit kell lépni...stb

Normális esetben a szülőnek kellene egy olyan kapcsolatot kiépíteni a gyerekkel, legyen az anyuka, apuka, papa, mama, de vannak olyan esetek ahol a rokonban jobban bízik az illető.

Rohanó világban elfeledik a családi dolgokat, törődést, kisebb kikapcsolódást (pl manapság nem igen hallani se "voltam szalonnát sütni a közeli tó mellett" vagy bármi hasonló.

A kisebb gyerekeket oda dugják az elektronikai cuccok mellé, olykor nasival - elzárkózik a gyerek agya s mellette hízik, ha olyan.

Az helyett:kiengedni pl játszótér stb.

És még lehetne sorolni, mennyi helyen el van cseszve.

Magamon is tapasztaltam 1-2dolgot, de a környékemen is látok/tapasztalok olyanokat, amik nem helyén valóak!

Édesanyák a játszótéren pofáznak a gyerekek meg a harmadikat majdnem homokba fújtották... Úgy futottam oda és raktam rendet, majd lecsesztem milyen szép minta szülők.

Fb-on olvasgatás és annak kibeszélése fontosabb a gyerekénél...

S mesélni tudnék ezernyi esetet.

Az is gáz, hogy az iskola előtt mentem el a boltba. Alig 7-8éves alsósok azon vitatkoznak,ordibálnak kinek az iphone-ja a jobb... (gratulálok szüleiknek), visszafele mentem és egymással verekedtek...

Más szülők letojták vagy csak nézték.

Normálisak ezek a felnőttek, gyerekek?!

Szétszedtem őket s picit leültem velük beszélgetni, majd megkérdeztem:

Ti barátok vagytok?

Igen volt a válasz s annyit mondtam, hogy a barátok nem verik be a másik orrát egy vacak telefon márka miatt.

Elővettem a telefonom s elmondtam nem érdekel milyen, kicsit letörtem a sarkát is az a lényege, hogy elérjek embereket, pl barátra ráírni, hogy elmenjünk egy jót beszélgetni, teniszezni. S szólni anyunak,apunak, ha kicsit még elmaradsz és hol. Használjátok ti is erre s ne veszekedjetek.

A nép zömével van baj, akik miatt így alakul ki pár személyiség, persze vannak kivételek, akik simán nem igénylik az emberi társaságot, mert megvan magában. Vannak olyanok, akik tisztában vannak milyenek az emberek többsége s elvonul. Vannak akik szótlanak voltak, csúfoltak s elvitték a kedvüket az emberek felé nyitástól...stb.

De a hibákat legtöbb esetbe MI emberek okozzuk.

Aki egyből nem veszi észre hol lehet a hiba/hibák és csak az agyturkászhoz dobja pl gyerekét vagy csak itteni kommentelő oda küldené a kérdezőt... Ott azokkal az emberekkel is gond van vagy csak sz-arnak bele és ezt látják megoldásnak.

Egy bolond százat csinál.

Egy fecske nem csinál nyarat.

Szia! Bocsi, hogy csak most írok.. Ha még mindig nem sikerült "felszabadulni" itt egy tanács (nekem segített):

Gondold azt, hogy MINDENKI SZERET, te vagy a legjobb... Én pl. leginkább a hobbimnál nem tudok felszabadulni (lovagolok) és ott ugye többen vagyunk. Ott mindenki nevet meg minden én meg nevetni se mertem... Erre rá azt gondoltam, hogy a leghíresebb lovas vagyok.Már merek nevetni. Na ezzel a jól megmagyarazott történettel arra szeretnék kilyukadni hogy hidd azt hogy te vagy a legjobb!!!! Ne érdekeljen mit gondolnak rólad, azt csak te képzeled! Egyébként még én se vagyok teljesen felszabadulva de ez idő mire kialakul. Max ha ez nem segített akkor vezess egy naplót amiben leírod ami nagyon jól esett, megtettél az életetben. (Pl az álmod felé)

SZUPER VAGY! SIKERÜL (ha esetleg még nincs önbizalmad)