Te mit tennél ha már eleged lenne az egész életedből és már semmi sem boldogitana és nem akarnál élni?

A fenti kérdésedre válaszolva elgondolkodnék, hogy mit csináltam rosszul és megpróbálnám helyre állítani az életem. Persze az ilyen depis gondolatok + a hülyeség már tényleg veszélyes dolog. Azoknak csak annyi eszük van hogy öngyilkosok legyenek. Én nem lennék.

Pontosan ebben a helyzetben vagyok, szóval érdemben tudok nyilatkozni. Annyi a különbség, hogy én nem tartom magam hülyének, viszont depressziós, szorongó, nyugtató függő vagyok, és elvonási tüneteim is vannak. Kerek 2 hónapig gondolkodtam, hogy mi az istent csináljak. Végül hirtelen elhatározásból vettem egy motort, amit felújítok, ez lett az én menekülő útvonalam. Mivel rühellem az embereket, igyekszem a lehető legtöbbet egyedül lenni. Magyarul kialakítottam magamnak egy kis jó világot, a nagy szar világon belül.

Új célokat/álmokat keresnék, amik értelmet adnak az unalmas hétköznapoknak, amiktől úgy érezhetem, hogy érdemes felkelni az ágyból. Ismerős érzés, nemrég jöttem ki egy hasonló időszakból, pszichológus segítségével. Azóta megélem a jelent, de a jövőbe is nézek, (az elérhető jövőbe, betegesen előre tervezni sem szabad), így látom, hogy mit szeretnék elérni, ezért a jelen is elviselhetővé válik.

Ez teljesen rám "illik": még küzdök az árral, próbálok változni.

Nemtudom, ilyen gagyi szinten sose tudok rezegni. Mindig van valami mentő gondolatom, illetve tudom annyira szeretni magam, hogy arra gondolok, hogy ha minden sokkal szarabbra fordul akkor fogom magam és kimegyek kambodzsába vagy egy szigetre élni. Mindig van B terv. A nem akarnék élninél még az is jobb ha elfüvezgetek a Mexikói parton. :D