Miért van az, hogy egyes emberek ennyire énközpontúak? Hogy ennyire semmibe veszik a másikat?

Én olyat láttam már többször, hogy anyuka libeg a járda kellős közepén a nagy babakocsival, és semelyik irányban nem lehet normálisan kikerülni, csak ha lemegyek a forgalmas útra, vagy átmászok a bokrokon. Vagy ha valamilyen más ember teszi eszt iszonyat lassú tempóban, 200 cekkerrel a kezében, vagy egy pár kézen fogva gyök kettővel.

Párszor szóltam, hogy szeretném, ha elengedne, a pár oldalra húzódott, az anyuka meg visított egy sort, hogy ő gyerekkel van, neki ne parancsolgassak.

Én nem álltam le vitatkozni vele. Felesleges ezekre pazarolni az energiát, mert úgysem fogják fel soha, hogy nem ők a világ közepe.

millio ilyen pelda van

mint az elso is emlitette az idiota babakocsis nok kozepen, vagy mikor huzza a no az idiota gyerekeit egy sorban ugy hog kikerulni ne lehessen, vagy mikpr a sok barom a buszrol leszal mint mikor az allatokat kiengedik a karambol, mindenfele mennek

idiotak a magyarok

Igen: a Banán-villamosoknál szokott az lenni, hogy az első két ajtónál megállnak az emberek (mintha pénzt osztanának), és akárhány szabad ülőhely van, nem használják, inkább állnak az ajtóban.

Nem tudok rájönni arra a "gondolkodási logikára" sem, hogy az emberek az egyik szavukkal fikázzák a közlekedési eszközöket, a másikkal meg (mint a kérdező példáján is látjuk) rongálnak, de mivel azt ő tette, az "nem számít".

Erre és ezen problémákra megoldás az lenne, ha lehetne egy nagy Format C/S-et nyomni a társadalomban és helyrezökkenne végre sokak helytelen vágányon való agymenetele.

Én pontosan ezért utálom az embereket

Nem járok már tömegközlekedéssel de ha lemegyek vásárolni ugyanez van.

El állja az egész üdítős utca bejáratát a kosarával keresztbe, egy másik a zsömlékhez áll a kosarával teljes szélességbe.

Neked tolják a kosarat, rád szólnak, le köhögnek, fellöknek.

Múltkor a pénztárhoz visszajött egy nagy darab fickó elég jól nekem jött, szóvá tettem neki figyeljen már oda. Erre ő lenézően hogy maradjak már neki dolga van mert a pénztáros elrontott valamit. Mondtam neki hogy akkor menjen a vevőszolgálathoz ne engem lökdössön.

Ilyet szól azt nem én mondom meg, erre a pénztárosnő is mondta hogy tényleg a vevőszolgálathoz menjen.

Mondtam neki hogy mostmár takarodjál innen mert kapsz egy fülest. Erre ő hogy kitől tőled ?? és ezzel ment is kifele, mondom majd meglátod.

Utánamentem ki a parkolóba ne legyen kamerafelvétel hogy szájba verem.

Kint mikor odamentem számonkérni megijedt és bocsánatot kért.

Pontosan így kell ezekkel bánni.

Vissza kell lökni, neki kell menni, rá kell ordítani vagy fel kell pofozni hogy észrevegyék magukat.

A lényeg hogy sokkal kajakabbul kell fellépni mint ahogy azt a helyzet megkívánja.

Tehát ha oda áll a metro ajtajába és még neki áll feljebb akkor két kézzel akkorát löksz rajta hogy hanyatt esik.

És nem kell félteni a szaros testi épségüket, ők sem törődnek a tieddel, ha kell belöknek a villamos alá csak hogy ne kelljen megvárniuk a következőt ami 2 perc mulva jön.

Tényleg idegesítőek ezek az emberek. De én próbálok alapvetően kedvesen, udvariasan, mégis határozottan, kijelentően szólni hozzájuk. Az esetek nagy részében hatásos. Nem vitatkoznak, elengednek, én megköszönöm és vége. Persze vannak kivételek. De onnantól hogy ő bunkó volt, nem kell sajnálni és kedvesnek lenni vele.

Nekem minden este futnom kell járművek között, mert ha nem akkor az utolsó buszomra 1 óra 10 percet kell várnom.

Szállnák le a metrónál. Odaállok az ajtóhoz. Nő még befurakszik elém. Gondoltam semmi baj, neki is sietős a dolga. De nem. Amint kinyílik az ajtó csak egy lépést tett előre, majd megállt. Elővette a telefonját és az ajtóban állva elkezdte nyomkodni. Nekem futnom kellett így is a buszig hogy elérjem, nem volt se időm se kedvem este 11-kor 12 óra meló után vele alkudozni. Nem löktem, csak a vállánál megfogva gyengéden de határozottan arrébb tettem. Nem vártam meg mit reagál, hanem ugye siettem. Hallottam hogy mögöttem még felháborodva kiabált.

Nekem a munkahelyem környékén van ez....

Rengeteg kisgyerekes van, amikor indulunk haza, mert ovi, iskola és lakótelep a közelben.

A pékség előtt elállják az amúgy nem túl szűk járdát. Én gyalogolhatok a villamos felé a kanyarodósávban.

Tolják a babakocsit egymás mellett, bámulnak a képembe mialatt én belegázolok a dzsuvás dzsindzsásba, töröm ki a bokám. Egymás mögé nem húzódnának, én ugorjam át őket....

Reggel háromnegyed 8-kor idős néni törtet a pénztár másik oldaláról és BETOL, hogy ő csak a telefonját akarja feltölteni. Jó, mindjárt munkaidő, én csak két db péksütit vennékm mögöttem egy péksütit és egy gyümölcsöt, ő mögötte egy üdítőt és egy gyümölcsöt, mindenki várja ki a sorát...

Állok a sorban munkaidő előtt, idős bácsi hátulról megtol! Szó szerint megtol... Hogy gyorsabban rámoljak fel a szalagra.

Az egyirányú utcán fordítva mennek az autósok, a kerékpáros nem ad jobbkezet az autósnak és még k.a.-zik neki..

Egész nap villamoscsengetés és dudálás hallatszik az irodából.

Budán mindenki megőrült.

CAF villamoson pedig nem tudok leszállni otthon, mert mindenki a 2 ajtóval szembeni térben áll. Van ülőhely, kényelmes állóhelyek, a CAF-on van tér besétálni oda. De nem, egymás intim szférájában jó nekik nyomorogni.

A villamost nem engedik a jelzésre kimenni a megállóból, holott mögötte a kövi. Ilyenkor ugyanígy kerek 1,5 perc múlva indulhat el, csak ha feltartja a villamost és a megállóban marad, másik 300 is anyázik, ha nem tartja fel, akkor a következő jut át a szóban forgó jelzésen.

Szeretnem kellene az embereket? Most komolyan?

Én azt utálom a legjobban, amikor valaki az legeslegutolsó pillanatban esik a vonathoz/buszhoz/villamoshoz. Már végre indulnánk, de nem, őkelmének pont az induláskor jut eszébe, hogy ő is azzal a vonattal megy, így nekiáll rohanni a vonathoz, és feltart mindenkit, mert megvárják, míg felszáll.

A legnagyobb taplóság meg az, amikor direktbe feltartja a járművet azzal, hogy beáll az ajtóba, hogy ne tudjon becsukódni, mert a debil, hülye haverjai/barátai/párja/családja szépen komfortosan sétál az ajtóhoz, mert minek sietni, ha XY tartja nekünk az ajtót. A legszívesebben az ilyen idiótát kilökném a francba, aztán menjenek a következővel.

Vagy amikor a villamoson annyian vannak, hogy a babakocsi már nem fér fel, de azért megpróbálja feltuszkolni, amikor még a sofőr is mondja nekik, hogy nem férnek fel vele.

Az ilyenekkel nem lehet mit kezdeni, csak akkor értenek a szóból, ha valaki őket ugyanúgy félrelöki vagy hátráltatja.

Amit az utolsó írt, azzal én is találkoztam. Nagy a sor, és hallom, ahogy tolakodik előre a mami, mert neki csak pár cucca van, és a papa már várja, holott a többi ember kezében sem volt több, mint neki.

Autósoknál ugyanez van, nem csak tömegközlekedésnél. Ha valaki miatt várnia kell kemény 10 MÁSODPERCET, már anyázik meg izomból nyomja a dudát, mintha az a 10 másodperc olyan k rva sokat számítana.