Harcoltam az igazamért, és "nyertem". Most hülyén érzem magam, más is van így ezzel?

Miért érzed magadat hülyén? Nekem néha lelkiismeret-furdalásom van ha ilyen erkölcsi győzelmeim vannak, de nem azért mert nyertem, hanem pl. hogy nem volt a kommunikációm esetleg szalonképes :) (Azért elnézést is kérek)

Nekem eddig a legnagyobb erkölcsi győzelmem az volt, hogy kiálltam egy kollégám miatt a végsőkig. Persze igazam volt, ezt mindenki belátta, csak derogált a helyi vezetőnek ezt ugye... kitettek. Viszont a storyt is elmondtam/elmondták annak a cégnek aki alkalmazott és gyakorlatilag feljebb buktam, mert felajánlottak egy jobb helyet :))) Moral win! :)

Teljesen megértelek:D Én gyakran azt tapasztalom, hogy a legjobbak nem bizonygassák az igazukat, nem ezzel foglalkoznak. Bár egyes helyzetekben kívételt lehet tenni mindig, amikor "belerángatnak" egy vitába, de általában nem tartozom magyarázattal senkinek.

Sajnos régen voltam olyan, arrogáns barátok közt, hogy folyton úgy éreztem, hogy harcolnom kell az igazamért. Bár valamiért elítéltek, az még rátett egy lapáttal, amikor lehurrogtak, mert "harcoltam", vagy inkább mondjam úgy, túlreagáltam egy helyzetet és nem tűrtem el másokat. Nagyon foglalkoztatott mások véleménye és nagyon tudtam vitatkozni, nem értettem másokat, de rájöttem, hogy mindez fölösleges.

Volt aki nem úgy kezelte a helyzetet, hogy "igazam van-e, vagy sem", hanem inkább azon gúnyolódott, hogy hisztisen reagálom le az egészet.

Ma már úgy gondolom, hogy azért nem érdemes hisztizni és túl izzadságszagúan vitatkozni, mert még a legokosabbakról is kiderühet, hogy elfogultak, tehát adott egy helyzet, amiben mindkettőtöknek részben igaza van, de mindketten bizonygatjátok, hogy a másik téved. Ebben a helyzetben nem csak te kell hülyének érezd magad, de alapjábavéve mindkét vitafél részéről fontos a nyítottság és hogy meghallgasson másokat, ne legyen arrogáns és ne provokálja a másikat, a másik is döljön be a provokálásnak.

2: Maximum bocsánatot kérsz a hangnemért :)

3: Na ezaz én nagyon sokat gyakoroltam, hogy ne emeljem fel a hangomat vagy ne legyek bunkó. Legutóbb egy szó jelentéstartalmán vitáztunk egy egész délelőttön át kollégámmal, jó-barátommal (ehh ügyeleti munkajelleg FTW!) xD ÉSSS egyszer beblinkelt a lelkem! Én végig higgadt és nyugodt maradtam, de ő nem bírta ki, hogy ne személyeskedjen! Azt találtam mondtam neki, hogy: "Kiegyezhetünk döntetlenben, de az erkölcsi győzelem az enyém, mert Te egyszer elmentél személyes irányba! =)"

:)