Mennyire gá az, ha 26 éves korom létére még anyámmal lakok? /F

Ha te egészségesnek érzed, hogy felnőtt férfi létedre anyáddal laksz egy panellakásban, aki főz, mos, takarít rád, miközben némi aprópénzzel "támogatod" akkor semmi probléma nincs. Nem is értem miért érzed ezt gáznak? :) Vicces, hogy az albérletben élőket lenézed, és nem tartod sokra, de anyáddal közösen a panellakás nem derogál... :D

Ez a te dolgot,senki se szólhat meg érte.Ha nem fog megfelelni a helyzet tudsz rajta változtatni.Nekem sajnos az anyagi helyzetem nem teszi lehetővé,hogy függetelnedjek itthonról,de azon vagyok,hogy ez megoldódjon.

Szerintem semmi gáz nincsen benne. Soha nem is értettem, hogy ez miért baj, miért ciki stb... Persze, azt én sem tartom normálisnak, ha valaki felnőtt dolgozó emberként úgy él otthon, mint gyerekkorában és kiszolgálják, körülugrálják, gondoskodnak róla, emiatt az illető teljesen önállótlan és életképtelen. Ugyanakkor nem minden esetben van erről van szó, ahogyan a kérdező esetében sem. Szerintem, ha valaki dolgozik, pénzt keres, legalább a költségei egy részét fedezi (megegyezés alapján) és kiveszi a részét a házimunkából, akkor ott semmi probléma nincsen. Igazából ezeknek a nagy része attól függ, hogy hogyan egyeznek meg egymással. Egy időben például a tesóm és én is otthon laktunk a szüleinknél, akik egy forintot sem voltak hajlandóak elfogadni tőlünk (jól állnak anyagilag, nem jelentett nekik óriási plusz költséget és azt akarták, hogy tudjunk spórolni, félretenni elég pénz). Ugyanakkor egyes családokban ez már anyagi problémát okozott volna, így ott evidens, hogy megbeszélik, hogy ki, mennyivel, mibe szálljon bele. Ezen szerintem kívülállóként hülyeség vitatkozni vagy ítélkezni, mert senki nem lát bele a másik életébe, minden család más. Például van ahol a szülők irányítani akarják a felnőtt gyereküket, mindenbe beleszólnak, nem hagyják élni stb., ebben az esetben valószínűleg én sem szeretnék hazamenni. Ugyanakkor mi például tök szívesen költöztünk haza, mert jó a kapcsolatunk a szüleinkkel és ők is örültek neki, hogy több időt tölthetünk együtt. Mai napig nem értem, hogy miért lett volna jobb, ha egy kis albérletben ücsörgök egyedül vagy egy halom idegennel nyomorgok együtt, mikor lehetőségem volt arra, hogy hazaköltözzek a családomhoz, akiket szeretek. Minden szempontból (érzelmileg, anyagilag stb.) jobban jártam vele és egyáltalán nem bántam meg.

Nem gáz, sokan 40 felett is az ősökkel élnek. A kényszer nagy úr.