Miért ítélik el az emberek a lelkileg gyengéket? Miért nem képesek felfogni, hogy nem mindenki képes erős maradni és nem vigasztalja a tudat, hogy másnak rosszabb?

Miért nem vagy képes elfogadni mások véleményét? Mi bajod? Netán pozitív visszajelzésre vártál és nem jött? Mit érdekel ennyire ez?

Én nem ítélem el, mert nem érdekel, de ha kérdeznek, akkor nem is fogok pozitívumokról áradozni.

Félreértés ne essék, nem fogok “belerúgni” ilyen emberbe, nem tennék még több súlyt a jelenlegi problémáira. De ne is várjon pozitív megerõsítést, dicséretet, bólogatást.

Az más probléma, ha ilyen ember a figyelem középpontjába akar kerülni, pl. hangoztatja a problémáit, másokat kritizál érte, olyankor ne csodálkozzon, hogy elítélik.

Ha ennyire zavar az ítélkezés, akkor a legjobb amit tehetsz, hogy nem keveredsz szándékosan vitába mindenkivel, nem síránkozol össze-vissza, ne akard elérni, hogy mindenki a te problémáiddal akarjon foglalkozni.

#4 Te sem vagy “képes felfogni”, amit õk mondanak, ne várd a sajnálatukat. Ne akarj véleményeken vitatkozni, inkább hagyd az ilyen jellegū vitákat.

Ha kérés nélkül a képedbe vágják ezt, akkor változtass a baráti körödön, talán keress olyan embereket, akik jobban megértenek téged...

Amióta a földön élet van, a gyengék pusztulnak, az erősek maradnak meg és szaporodnak. Ha nem igy lenne, már kihalt volna a főld. Az a jelenség,

hogy a gyengéket lenyomják, egy velünk született tulajdonság: a fajfentartás ösztöne.

Értem én, csak leszarom.

Nem foglak leszólni azért, mert nem éhezel, és mégis siránkozol, de tudomásul kell venned neked is, hogy sokan nem tudják megérteni a problémádat, meg engem pl. nem is érdekelnek az ilyenek, oldja meg egyedül, ne engem fárasszon vele. Ugyanis nekem is megvan ám a magam baja, ami lehet, hogy egy önsajnálatban fürdő embernek semmiség, de nekem igenis nagy dolog, és nem vagyok kíváncsi még más panaszáradatára is, én se nyafogok senkinek.

Ne vedd magadra, nem rólad beszéltem, hiszen nem is ismerlek, de általánosságában ezt tapasztaltam.