Tudnátok újra gyerekek lenni,25 év fölöttiek?

Én is tudnék még gyerek lenni. :) Azt az időszakot nagyon szerettem, talán akkor voltam, úgy utoljára igazán boldog, mert még élt a nagyapám és az apám , őket nagyon szerettem, és a halálukkal (6 és 7 éves voltam, amikor meghaltak), lezárult a gyerekkorom. Persze anyám tényleg mindent tőle telhetőt megtett, hogy ne így érezzem, de én belül már nem tudtam átlendülni, úgy éreztem, hogy súly került rám, és most már komolynak kell lennem. Érdekes látni az 5 éves és 7 éves koromban készült képeket, látni a különbséget, ha máshol nem, akkor is a tekintetemben.

Lehet, hogy kicsit eltértem a témától, de visszatérve a kérdésre: én úgy viselkednék (próbálnék úgy viselkedni), mint akkor, tudom már sohasem kapom vissza, azt a gyermeki ártatlanságot és naivitás, amivel a világot szemléltem, de olyan jó lenne kicsit elhinni, hogy mégis, csak az illúzió miatt.

Az akkori barátaimat is nagyon szerettem, sőt néhánnyal még ma is ismerősök vagyunk face-n, de már nem beszélünk, megváltoztunk, mások vagyunk, mint akkor, már más úton járunk. Jó lenne kicsit visszakapni őket is.

Összegezve, ha most azt mondanák, hogy holnaptól pár napig gyerek lehetek, simán belemennék. Sokan furcsállták, hogy miért szeretem/szerettem a 90-es éveket, hát pont ezért, mert nekem ez egyenlő volt a boldog gyerekkorral. :)

Ezen kívül én még az egyetemes korszakomat szerettem, de tinédzser például soha nem lennék újra, pokoli 4 év volt, szörnyű gimis osztállyal…

A jelen sokkal jobban tetszik, mint a múlt.

Így amennyiben a régi utazás elvenné azt a pár napot a jelenemből, akkor nem kérném.

Miért kellene újra gyerek lenni, ha máig maradt belőle s elő is csalogatható...

A tuskókból hal csak ki a gyerek...látszik is rajtuk.

"akinek szép és önfeledt gyerekkora volt, az szívesen visszamente túristaként. Akinek viszont rossz emlékei vannak, azok nem szívesen"

Ehhez mondjuk nem kell agysebésznek lenni, hogy rájöjj.