Mit tegyek ilyenkor?

Próbáld meg letisztítani a tudatodat. Kérdezd meg magadtól, hogy ki vagyok én? Mi a dolgom? Ki ez, mi ez, ami hall a fülemmel, lát a szememmel, érzékel stb. Ha meditatív jelleggel kizárod a zajt a fejedből (a tudat szövegelése) akkor előbb utóbb megjönnek a válaszok is.

Az okoskodók okoskodása, az oltogatás stb, ezek nem hozzád tartoznak, hanem ahhoz, aki teszi ezeket. Erre gondolj.

És érdemes figyelmen kívül hagyni az ilyen közhelyeket, hogy "aki nyavajog, de nem változtat, annak nem is fáj még igazán". Ez pl egy akkora közhely. Ha valaki nem változtat, az lehet pl tanácstalanság okán is. Szeretne az ember változtatni, de bizonytalan. Rábąşzott párszor csúnyán, már óvatos, nem tudja mi is az útja stb.

Én Chong An Sunim ZEN apát tanításait hallgatom a youtubeon, hatalmas tanítások. Totál feloldja az emberben ezeket a kilátástalansági érzeteket. Jó órás felvételek, de nagyon ajánlom. Engem pl konkrétan kihozott egy ilyen kvázidepresszív állapotból.