Az értelem és a depresszió összefüggésben vannak egymással, én úgy hallottam. Ti mit tudtok erről?

Boldogok a nagyonbuták, mert azt sem tudják, hogy boldogtalanok? :)

Szerintem nem így van, vagyis semmikép sem ilyen összefüggésben. Már azt is nehéz meghatározni kit miért neveznénk értelmesnek, és mostanában elég sok állapotra mondják, hogy depressziós valaki. Így ilyen egyszerűen nem mondanám rá senkire, hogy mert te okos vagy, azért szomorjodsz annyit, de abban persze lehet összefüggés, hogy ki mennyit gondolkodik magáról, a világban elfoglalt helyéről. Ami időszakos és általában keresztül megy rajta minden ember. Olyan ez mint a nagytakarítás, ami azzal jár, hogy előbb nagyobb kupi lesz mint volt. Az ember néha mélyebbre néz magában, az sosem boldogságos állapot. Akik eleve olyanok, hogy gyakrabban vizsgálják magukat és a világ működését, azok hajlamosabbak lehetnek tartósan ebben az állapotban maradni, vagy mindig. Ezt nem nevezném depressziónak. A depresszió egy betegség. Az ember tulajdonságai viszont hozott és szerzett képességekből alakultak olyanná amilyenné. De attól még hogy valaki ilyen típusú, nem lesz sem beteg, sem okosabb mint mások. Csak pont úgy lesz más, ahogy mások sem pont egyformák. Gondolom... de aztán majd vizsgálják britt tudósok és ők majd jobban fogják tudni.

Én nem tudom, hogy beleesek az általad felvetett értelmes halmazba, de sajnos ha nálam összejönnek azok a "mágikus" kombinációk, akkor bele tudok esni a depresszióba könnyedén.

Mostanság elég sok minden összejött az életemben. Magány érzet / családomban nem rég történt egy nagy szakadás és én középen ragadtam" / anyagilag sem vagyok mostanság eleresztve (kocsijavítás nem az én hibám, más terhek nyakamba szakadtak).

Nekem amúgy is az átlagosnál jóval nagyobb az empatia kvóciensem. Ezt nem csak a tesztek bizonyítják, hanem a barátok/ismerősök visszajelzései által is bizonyítást nyertek számomra. Családos dolog miatt, most különösen fáj a szívem, mert nem fekete-fehér a szituáció és elég bonyolult a dolog. :(

Nem. Nem hallottam ilyenről, és nem is így látom az ismerőseim körében.

Bárki lehet depressziós, anyagi, értelmi és bármilyen helyzettől függetlenül. Talán annyi a különbség, hogy akik magasabb képzettséggel, jobb életkörülményekkel rendelkeznek, azok könnyebben jutnak segítséghez, könnyebben fordulnak orvoshoz, mint azok, akik rossz körülmények között élnek.

Szerintem inkább aki többet gondolkozik, vagyis használja az agyát, lehet hajlamosabb a depresszióra, épp azért, mert túlgondol mindent.

Az egyszerű ember nem gondolkozik annyit (nem úgy értem, hogy egyáltalán, csak nem agyal, úgy értve), ezért neki nincs ilyen problémája.

6: ez sem igaz.

Én már láttam jó pár depresszióst. Igazit. Aki orvosilag is valóban beteg volt.

Ha feltétlenül szeretnék valami általánosítást tenni: akkor nagy részük alacsony képzettségű, nem rendelkezett állandó munkahellyel, és egyéb problémákkal is küzdött (pl. alkohol, drog, kapcsolatfüggőség)

Igen összefüggésben vannak, saját tapasztalat.

Elég értelmes ember vagyok (azt mondják), magas az IQ szintem és jó tanuló voltam..

Ezt nem azért mondom, hogy kérkedjek vele, de ez az igaz.

És pár éve a pszichológust járom depresszióval, de nem tudják az okát.

Igen, nem fellengzőségből állítom, mégis különböző területeken szereztem tudást.

A túlzott szabadidő, valamint a tudás, amely magában hordozza azt a jelenséget, miszerint jobban átláthatóvá válnak bizonyos dolgok következményei, negatívan hathatnak.

Például a korábbi válaszoló említette az orvosokat.

Ha valamilyen betegség felüti náluk esetleg a családtagjaiknál a fejét, ők jobban tisztában vannak azzal, mennyi az esély a gyógyulásra. Nehezebb ha az ember átlát, belelát a háttérben húzódó mozzanatokba.

Így a depresszió könnyedén kialakulhat.