Hol, hogyan pótolhatnám be a szocializációt?

Nekem is mindig eszembe jut, hogy hogy a bánatba tudták ezt elnézni az iskolában, mert soha, egyetlen tanárom sem foglalkozott velem, vagy úgy általában a dologgal, pedig mindig is rossz jegyeim voltak és soha nem tudtam felelni, mindig egyest kaptam rá, már ha egyáltalán kimentem. Egyszerűen homokba dugták a fejüket. És nem én voltam az egyetlen, mert két másik problémás osztálytársam is volt általánosban, az egyiknek mindkét szülei alkoholisták voltak, a másikat pedig verte a nevelőanyja és tudta is mindenki. Szóval én még viszonylag istenes helyzetben is voltam hozzájuk képest :(

Igen, volt sok lelki problémám ebből, évekig mindennapos pánikrohamok és agórafóbia, de leküzdöttem őket pszichológus segítségével. Most már csak egyszerűen annyi a baj, hogy nem tanultam meg beszélgetni. Míg a többi kisgyerek figyelte a környezetét és tanulta a kommunikációt, én jobb híján egyedül babáztam valamelyik sarokban. Később sem voltak barátaim, csak ilyen óraközi haverjaim, akikkel csak játszottunk, hülyültünk. Középiskolában meg szó szerint nem beszéltem senkivel. Így most nem érzem, hogy hogyan kéne folynia egy normális beszélgetésnek, nem tudom, mikor kell kérdezni és mit. Néha harapófogóval kell kihúzni belőlem a dolgokat, néha meg túl sokat mondok ismeretleneknek. Hülyének néznek. A zárkózottabbak meg éppen egoistának, mert szívesen beszélek a magam dolgairól, de hiába vagyok ugyanígy kíváncsi máséra, ha nem mondja el magától ahogy én, akkor sehogy nem tudom kiszedni belőle. Pl. beszélgetek valakivel, mesélek magamról sokat, várom a kontrát, de nem jön. Próbálok kérdezni, kapok egyszavas válaszokat. Később hallom a hátam mögül, hogy milyen egy tapló vagyok, meg csak magammal foglalkozom. Mert nem tudtam, mikor kellett volna kérdezni, hogy elég nyilvánvaló legyen, hogy hallanám az ő hangját is, nem csak a levegőbe beszélek egy órát...

Az önkénteskedés jópofa ötlet, de sajnos nem hiszem, hogy azzal előrébb jutnék, hiszen ott is csak felületes beszélgetések folynának, ha egyáltalán. Itt konkrétan elölről kéne kezdenem tanulni kommunikálni. Valószínűleg a testbeszédem sincs rendben, különben nem gondolnák sokan, hogy nem érdekel a mondanivalójuk, holott nagyon is. Csak nem tudom, hogyan lehet ilyet felnőtt fejjel véghezvinni. Úgy érzem magam, mint valami űrből pottyant idegen, idegen nyelven karattyolva, idegen testbeszéddel...

AMúgy köszi a válaszaitokat :) Első, remélem apád nem tudott nagy károkat okozni neked. Mert tudnak...

Anyám ráadásul végig kezelés alatt állt, bele se merek gondolni milyen lehet, ha valaki még ráadásul nem is szedi a gyógyszereit.