Nőként ezt normálisnak találod?

Azt a reszet normalisnak talalom, ha nem mukodott a kapcsolat, akkor szakitanak, szerintem baromsag egyutt maradni csak a gyerek miatt. Az en szuleim is elvaltak, de attol meg apukammal is nagyon jo a kapcsolatom, ket szulom van ugyanugy, nem tunt el, csak nincsenek egyutt anyukammal. Szerintem ezzel nincs baj.

A korai gyerekvallalas nekem furcsa, de maganugy, en is 27 vagyok, van egy velem egyidos kolleganom, akinek mar van ket gyereke, de o egyutt van az apjukkal, egy masik kolleganom idosebb, de o meg egyedul van egy gyerekkel. En nem tudnam elkepzelni meg, hogy gyerekeim legyenek, de ha netan lennenek es egyedul kene nevelnem oket, szerintem az sem lenne a vilag tragediaja, plane ha normalis az apjuk es nem szarja le oket a szakitas vagy valas utan sem.

Egyáltalán nem tartom normálisnak. Legfőképp azért, mert ezek a nők nem egyedül nevelik a gyereket, hanem a szülőkkel együtt, apa nélkül. Azért a szülői segítség nagyon sokat jelent, ezért nem is látják rendellenesnek a dolgot.

A fiatalon szülés annyit jelent, hogy a gyermek nagyszülei kaptak egy újabb kisgyermeket.

Huszon évesen nincs is hova szülni, csak a szülői házba és ezt szerintem százszor rosszabb, mint hogy nincs apja. Mert ha mellette is marad az apa, úgyis valamelyik szülő házában élnének koloncként.

Sokat jelent egy jó nagyszülő, akinél nyaralhat a gyerek, aki néha elmegy érte az oviba, iskolába, de az nem normális, hogy nem képesek önálló családként működni.

A felállás a következő: a nők összejöttek az alfa menőcsávóval, aki lelépett, mert fél a felelősségtől.

Én sem értem azt, aki temeti magát, mert gyerekkel lehet part találni, de én 22 évesen nem nevelném senki kölykét, bocs.

Talán 35-40 évesen.

Igen, furcsának találom, de azt is, hogy sosem a férfi a hibás.

Nem a nő hagyta ott a családját, szóval ebben a sztoriban nem ő a patkány.

Persze nem árt óvatosnak lenni; a bizalmat nem szabad csak úgy mindenkinek osztogatni, és az is 100%ig igaz, hogy az első helyen a nő saját életének kéne lennie, szóval inkább azt építse, mint hogy a húszas évei elején lefijaljon, mint valami fidesz mintaasszony. De ettől még nem változik a tény, hogy nem ő az, aki rosszat csinált. Csak naiv volt.

Az alfamacsós dolog is hülyeség. Jó, nyilván alfamacsó sem akar gyereket nevelni, de éppen ezért ezek a legóvatosabb emberek, ha fogamzásgátlásról van szó. Ezek azok, akik még a gumira is gumit húznak. Az ilyenek figyelnek hogy a barátnőjük (ha egyáltalán a barátnőjük, nem csak egy szexkapcsolat) beveszi a fogamzásgátlót.

Tudod ki lép le általában, #3? Azok, akiknek a szórakozás netovábbja még 25 évesen is a videójáték, és akiknek életükben nem kellett még egy mosógépet sem bekapcsolniuk, mert anyu megcsinálta nekik. Azok lépnek le, akiknek a büszkesége, ha egy szép lány hajlandó összejönni velük, de belül gyengék, határozatlanok, és tesze-toszák.

Nem tartom normálisnak, de nyilván ők sem így tervezték az életüket, senki nem önszántából neveli egyedül a gyerekét. Azt valamilyen szinten megértem, ha elválnak vagy külön költöznek a szülők, ha nagyon nem működik a kapcsolat, bár én a kompromisszumok híve vagyok és minden erőmmel egy megoldást keresnék ilyen helyzetben, nem egyből a válást választanám, mert egy gyerek mellett azért már nem csak annyit jelet egy ilyen döntés, mint mikor két kamasz szakít.

"nálunk ha utálták egymást akkor inkább együtt maradtak a gyerekek miatt."

Na ezt nagyon nem tartom normálisnak és nem is lesz az, csak mert nálatok ez szokás. Nem azt mondom, hogy a legapróbb konfliktusra is válás legyen a megoldás, de egy gyereket is nagyon meg tud viselni lelkileg, ha a szülei gyűlölik egymást, veszekednek, kiabálás (rosszabb esetben verekedés) van otthon, esetleg az egyik szülő már csak aludni jár haza vagy rosszabb esetben az alkoholizmusba menekül és a gyerek azt érzi (még akkor is, ha nincs így konkrétan kimondva), hogy ez mind miatta van, mert "a gyerek miatt vannak együtt". Persze, egy válás is nagy trauma, de van, hogy ez a legjobb döntés, hogy a család összes tagjának megmaradjon a lelki épsége hosszú távon.