Fiúk! Volt már borderlineos barátnőtök? Mik voltak a tapasztalatok? Belemennétek még egyszer?

Nem tudom, mi volt a baja, de képtelen volt felvállalni a pasiját és hagyta, hogy így udvaroljak neki egy ideig. Azt hitte, hogy megfelelő mód később egy internetes blogon található fényképpel -ahol csak átöleli egy pasas- tudatni, hogy neki van valakije. Közben ahelyett, hogy eltávolodott volna, egyre jobban foglalkozott az emberrel. A pasija sem vállalja fel őt, mai napig így élnek.

Most komolyan, a pszichiáterek ezt minek diagnosztizálnák?

Bár nem én volnék a leghitelesebb forrás (munkapszichológus vagyok, nem klinikai), de azért megjegyeznék ezt-azt. Barátnőm még nem volt ilyen, de volt már olyan haverral dolgom, aki nárcisztikus-borderline személyiségzavarban szenvedett (több, mint valószínű).

Először is fontos különválasztani, hogy a személyiségjegyeinek iránya narcisztoid / borderline, vagyis enyhe tendenciáról van szó, vagy tényleg patológiás, szakember által diagnosztizált, valódi személyiségzavarról beszélünk - utóbbi elég komoly, és rendkívül kimerítő a környezet számára.

Az is sokatmondó, ha az ember úgymond "vonzza" az ilyen embereket, és gyakran ismétlődnek az ilyen jellegű életepizódok - ennek is lehet valamilyen oka!

Én nem szívesen mennék bele még egyszer. A baráti kapcsolat is megerőltető, iszonyatos türelem és tolerancia és megértés kell hozzá, máskülönben csak szenvedés lesz mindkét félnek. A személyiség javulása szinte kizárólag profi segítség mellett lehetséges, és úgy is évekig tart - anélkül sajnos majdnem kizárt. :(

(lány vagyok) Nekem volt ilyen élettársam, többször öngyilkolt, egyszer azt hazudta, én tettem benne kárt, úgyhogy bevittek a rendőrök is. Bezárt engem a lakásba, fenyegetőzött, balhézott egyfolytában. Amikor szakítottam, fenyegette a barátaimat, szóval...

ha még egyszer a közelembe jönne egy ilyen, elővenném a vasvillát.