Csak én érzek megkönnyebbülést, amikor felnőtt fejjel olvasom, hogy most kezdődik az érettségi időszak, de én már túl vagyok rajta?

Akinek oda nincs elég pontja....

Oda pont hogy bekerülni könnyű, és végigcsinálni baromi nehéz.

Emelt matek, emelt info, nyelvvizsga? Semmid nem volt?

Egyáltalán miért akarsz te informatikus lenni?

Na mindegy is, azért sok sikert, hátha sikerül.

Én meg azt nem értem, hogy mi olyan nagyon nehéz az érettségin...

Írásbeli egy vicc! Mindegyikhez ott van a segédanyag, ha nem vagy analfabéta, akkor megbukni lehetetlen. Ha valamennyire odafigyeltél 4 év alatt, akkor egy 3as szint hozható. 4es, ha átismétled, 5 ha tanulsz. Pláne a magyar... szövegértés, alsó tagozatos tananyag.

Szóbeli neccesebb az igaz. De! Minden tétel meg van adva, ki van dolgozva és ha a lényeget tanulod csak, akkor is megvan a 3-as esetleg 4-es.

" Normális képességű embernek az érettségi vicc, és nem pedig kínszenvedéses tortúra, szóval a kérdéssel leginkább a saját képességeidet minősíted, de mindegy. "

Nem hiszem, hogy te az ötösre pályáztál, kb. kettes tanulók mondták poénból nálunk ezt a monológot, ami ide toltál!

Nem hiszem, hogy orvosira jelentkeztél. Nem mondanád ezt a baromságot.

Elég szomorú, hogy nem a képességeid alapján választottál szakot. :( Tudod miért van hiány informatikusokból?

Mert olyan tudás és olyan képességek kellenek hozzá, amikre csak kevés ember képes. Attól hogy elvégzed a szakot, míg nem feltétlenül lesz munkád.

Magát az érettségi mizériát én se vállalnám be újra. A kérdezőhöz hasonlóan én is hülyét kaptam már az éjszakába nyúló tanulásoktól, pláne, hogy az esetek többségében nem is érdekelt az, amit tanulni kellett.

Viszont nagyon szívesen lennék annyi idős, mint akkor. Életem egyik legjobb időszaka következett az érettségi utáni 3-4 évben, de sajnos ezt akkoriban még nem tudtam kellőképpen értékelni. Csak utólag jöttem rá, hogy milyen jó dolgom volt, amikor már vége szakadt.

24/F

Igen, én is mindig tökre örülök neki, ha belegondolok, hogy már túl vagyok rajta. Nem, nem olyan nehéz és nem kell belőle nagy drámát csinálni stb., de szerintem egy érettségiző diák igenis úgy érzi, hogy ez életének egyik legfontosabb pillanata, erre készült évek óta, ezen múlik, hogy felveszik-e az adott szakra. Valamint maga az iskolai környezet, a tanárok is hozzájárulnak az izguláshoz, stresszhez...mert ugye a csapból is az folyik, hogy így az érettségi, úgy az érettségi, készüljetek, tanuljatok stb., stb....nálunk olyan is volt, aki négy évig azt hangoztatta, hogy majd így megbuktatlak, meg így megszivatlak stb., stb. Akkor ugye azt is lehet hallani, hogy "az érettségi az egy vicc, aki ezen rosszul teljesít az egy senki" és szerintem ez sem segít...Teljesen természetes, ha az ember fél tőle és izgul, mert ez egy új szituácó és tétje is van. Én nem szeretem mikor ezt így lenézik vagy hülyének titulálják az ilyen embereket, mert egyszerűen nem értem, hogy miért...Nekem is voltak gimis osztálytársaim, akiktől utólag más sem lehetett hallani csak azt, hogy "jajj nagyon könnyű volt", "kisujjból kiráztam az egészet", "tudtam, hogy úgyis sikerülni fog, direkt nem is készültem rá annyit" és ehhez hasonló dumákat, aztán emlékszem, hogy ők ugyanúgy be voltak szarva, mint a többi.... Én nagyon utálom, mikor valaki ezt csinálja. Persze, biztosan van olyan, aki tényleg nagyon könnyen vette az egészet, de én azért ezzel kapcsolatban szerintem mindig picit szkeptikus maradok...Ez olyan, mint mikor az ember tanuló vezetőként szidja a többi sofőrt, hogy szabálytalankodnak, nem figyelnek oda másokra és izgul, hogy sikerüljön a vizsga stb., aztán x év múlva ezt valahogyan elfelejti és onnantól kezdve már a tanuló vezetőket szidja, a "nagy, rutinos sofőr".

Másrészt pedig én nem értek egyet azzal, hogy olyan nagyon nagyon könnyű és tanulni sem kell rá. Én igenis sokat tanultam pedig nem tartom magamat hülyének, ötös tanuló voltam, az érettségim is kitűnő lett, mind 90% felett és nyelvvizsgám is volt, de ha úgy állok hozzá, hogy "ááá ez semmiség lesz", "majd józan paraszti ésszel megoldom", "minden hülye meg tudja csinálni, akkor minek készüljek rá" stb., akkor nem lettek volna ilyen eredményeim. Volt egy osztálytársam, aki első osztálytól kezdve végig kitűnő volt és még négyese is alig volt, de ő sem így állt hozzá, ugyanúgy tanult, készült, gyakorolt...

Igen én is örülök hogy ennek az időszaknak vége. Nem azért mert kitudja milyen nehéz lett volna, hanem az ismeretlentől való félelem volt akkor bennem. 4 év lezárult, pár vizsgával, amire az utolsó fél évben intenzívebben tanultam. Elégge izgultam, őszintén.

Most meg látom csóri kölyköket az autóból, ahogy igazgatják az öltönyüket a buszmegállóban és eszembe jut egyből, hogy pár éve, ilyenkor még én is ilyen feszült voltam.

Én nem érzek megkönnyebbülést,.de nem szeretnék megint annyi hülyeségből vizsgázni.

Az egyetemet jobban szerettem, mint a középiskolát.