Miért a károsultra hárítja a felelősséget sok ember, amikor ellopnak tőle valamit?

"az mindegy hogy a 40 ezrest is elvitte volna a tolvaj" - A 40 ezres olcsó? Kinek?... Nekem az már a drágább kategória, és igen, a gyereknek nem veszünk drágát, mert nem csak ellophatják tőle, hanem azért is, mert gyerek, és nem figyel eléggé, még felnőtt ismerősöm is van, aki beleejtette a telefonját a WC-be, hát akkor mennyire tud egy gyerek, akinek kisebb a veszélyérzete, vigyázni? Akár csak annyi, hogy leejti és betörik a képernyő.

A legdrágább telefonom, ami már érintőképernyős okostelefon, 28.000Ft-os, a legújabb, ami ennél is többet tud, 13.000Ft sem volt, és kiváló, egyszerűen nem vagyok hajlandó több pénzt kiadni egy telefonért, ami nekem ugyanúgy megfelel, mint a pofátlanul drága, ugyanúgy tudja kezelni azokat az alkalmazásokat az én olcsóbb készülékem is, mint a drága, csak árban nem annyi...

#11 hát, van akinek 200-300 ezres telója van, ahhoz képest olcsó. Nekem is volt 20000 ezres de egy év után úgy belassult hogy basználhatatlan, aztán lett egy 24000 ezres, dettó, azóta nem veszek Sony-t. A mostani olyan 60 volt, ez kb középkategóriás.

Abban egyetértek hogy nincs sok értelme a gyereknek méregdrága telefont venni, eltöri, elveszti, oké ez az ő hibája de facebookon sokszor azt látom hogy amint megtudják hogy nem egy 15000ft-os telefont vittek el máris teljesen oké ellopni, sőt, megérdemelte mintha a drága cucc semmissé tenné a lopás tényét hogy áh akkor mindegy ne is törődjünk vele.

Nekem a 28 ezresem 5 éve hibátlan, csak azért vettem újat, mert már több dologra akarom használni. Oké, én mondjuk külföldről rendelek, azért kerül ennyibe, egy 10-est spóroltam 5 éve csak azért, mert így vásároltam, és nem itthon.

A 13 ezres is simán hozza az itthoni drágább készülékek tudását, szintén külföldről rendeltem.

Az a baj, hogy sokan tényleg vagyonokat kiadnak valamiért, amit, vagy amihez hasonlót jóval olcsóbban is meg lehetne kapni, csak nem járnak utána, aztán futnak a pénzük után, ha baj történik, ellopják, megsérül, vagy bármi.

A kérdésre visszatérve viszont tényleg sokat számít, mennyire vigyázol a cuccaidra. Ha tudom, hogy a gyerekem (nincs még, de beleképzelem magam a helyzetbe) szétszórt, akkor jobban odafigyelek rá, hogy mit adok neki, akkor igenis az olcsó telefont fogom odaadni neki, mert azzal is el tud érni, ha kell, és nem egy vagyon vész kárba baj esetén. Juttattam már vissza utcán talált telefont az eredeti tulajnak, egy értéktelen kis apróság volt, ugyancsak gyereké, az anyukát sikerült elérnem, és nagy volt az öröm. Nem tudom, hogy lopás történt-e vagy csak kiesett a gyerkőc zsebéből, de mivel értéktelen kis vacak volt, ezért senki nem figyelt fel rá ott a földön, egy drágább készüléknek lehet, hogy bottal üthették volna a nyomát.

Sokat számít a helyismeret is, mennyire ismered azt a környéket, ahol épp vagy, mennyire biztonságos, mekkora az esély rá, hogy kárt okozzanak neked, ha óvatlan vagy.

Írtam, van, hogy a legnagyobb körültekintés ellenére is okoznak kárt, ezt nem lehet kivédeni, de amit ki lehet védeni, azt nem jobb megelőzni, ahelyett, hogy naivan bíznál mindenkiben? Nem vagyok paranoiás, de óvatos és körültekintő igen. A tolvajkergetőket ismerem, nem csak arra jók a csaliakcióik, hogy elkapják az enyves kezűeket, arra is, hogy légy szíves vedd észre, hogy ha olyan helyen vagy, akkor igenis figyelj oda jobban, mert így jársz...

Egyetértek az előttem szólókkal, különösen 7-essel.

Pl. régen nem zárták a falusi házakat, és a kutya csak ugatott, de egy elszánt betörőt nem akadályozott volna meg.

Régen egy kocsma, bolt előtt úgy rakták le a biciklit, hogy nem zárták le. Mert senki nem vitte el.

1990-es évek elején Budapesten egyetemre jártam. Egy Erdélyből jött évfolyamtársam mesélte megrökönyödve, hogy amikor belépett a boltba, a kosaraknál lerakta a bevásárló táskáját, mert otthon így szokták. Aztán, mikor fizetett és pakolt volna bele, hát sehol sem volt. Képzelhetitek, hogy egy bevásárlótáska nem egy nagy érték.... Nekem meg halványan rémlett, hogy kicsi gyerekkoromban még anyukám és mások is csinálták ezt (vidéki nagyvárosban), de már jó néhány éve mifelénk senki nem hagyja ott. Budapesten meg végképp mindent azonnal ellopnak, ami egy pillanatra őrizetlenül marad.

Szegény erdélyi srác egyszerűen abban a világban élt, ami vidéken, 20 évvel korábban még nálunk is létezett.

És őszintén szólva én is szívesebben élnék egy ilyen világban. Néha föl is teszem magamnak a kérdést, hogy hogyan, mitől romlott ez el?

Ugyanakkor pl. közlekedési baleseteknél én nemcsak arra vagyok kíváncsi, ki a felelős, hanem, hogy a vétlen károsult/áldozat mit tehetett volna a baleset elkerüléséért. Ez látszólag áldozathibáztatásnak tűnik, de valójában annak a felismerése, hogy a közlekedésben csak a saját viselkedésemre van ráhatásom. Nekem kell úgy figyelnem, hogy elkerüljem a balesetet, mert ez az én érdekem. Sokszor mondogattam, hogy én nem úgy vezetek, hogy minden szabályt betartok és punktum. Hanem a másik hülyeségét (szabályszegését, figyelmetlenségét) is igyekszem felismerni és kivédeni. Sokat bicikliztem, különösen fiatalabb koromban. Megtanultam, hogy a biciklin én vagyok a gyengébb fél és csak ez a hozzáállás véd engem meg. A vak szabálykövetés sokszor egyenesen belesodort volna a balesetveszélyes helyzetekbe.