Csalódtam magamban (Egyetem)?
Az a helyzet, hogy évközben szó szerint csak lustálkodtam.
Az összes zh-ra max fél, egy napot tanultam.
Ennek persze meg is lett az eredménye.
Mégpedig az, hogy átlagos szóbelikkel is csak négyeseket kaphatok végeredményben illetve profi szóbelikkel is.
Szóval már az sem segít ha A-Z-ig mindent bemagolok.
Csalódást érzek legbelül, azonban miért?
Hiszen az én döntésem volt.. előttem volt a lehetőség. Mégsem éltem vele.
Sőt picit az is zavar, amikor látom a csoporttársaimat akiknek meg jól sikerült és tudom róluk, hogy nem azért, mert jobb képességűek hanem szimplán rá szánták azt a 2-3 napot, amit illik és felkészültek.
Annyira zavar, hogy már egyetemi képsorokkal álmodom pár napja. Amiben valamilyen emberke(néha egy sztár, néha egy utcán először látott ember), magyaráz arról, hogy mindenkire büszke csak rám nem...
De nem az van az álomban, hogy lehordana csak annyit mondanak mindig, hogy az eredményem tükrözi a felkészültségi állapotomat és a többieket meg piedesztálra emeli az álom. :D
Ha röviden kéne megfogalmazzam:
Kiderült, hogy maximalista vagyok csak későn jöttem rá és ez így fog tartani a vizsgaidőszak végééig? :D
Az tuti, hogy jövőre tanulni fogok, mert amit most csinál velem az elmém.. kiakasztó..
válasza:
válasza:Gazdaság- és pénzügy-matematikai elemzés (Corvinus)
Nem egy BME VIK, de azért nem rossz. :)
Nem mondtam magamról, hogy átlagos vagy átlagon aluli képességeim vannak. Gondolom ebből is jön az, hogy ennyire haragszom magamra... mert tudom, hogy sokkal több van bennem.
Amúgy állandó előadás és gyakorlatra járó vagyok.
Emellett évközben is néha azért kinyitom a füzetet, csak azzal van a baj, hogy nem volt meg az a 2-3 nap, amíg átgyakorlom-fixálom a dolgokat a fejemben.
Mert "jaj úgyis lesz valahogy és úgysem kapok egyest"
Ez igaz is.. de elkezdett zavarni.
A "csoporttársak" alatt meg 4-5 főre gondolok, akikkel szorosabb kapcsolatot ápolok.
Bőven vannak teljesítményben alattam lévők.
Előző félévben tanultam normálisan, 4,7 körül lettem, akkor nem volt ez a csalódottság érzet, mert tudtam, hogy ezzel már az élmezőnyben vagyok és már nem lett volna párban a rászánt idő a kapott érdemjeggyel.
válasza: válasza:Ertem. Amugy mi a kerdes? Miert csalodtal magadban?
Mert lusta vagy es emiatt a sajat magaddal szemben tamasztott elvarasaidnak sem tudsz megfelelni. De igazabol ezt te is leirtad. Tok folosleges a kerdes.
Amugy ez melyik egyetem? Szerintem delutan beiratkozok.
válasza: válasza: válasza: válasza:Köszi a válaszokat, ugyanazok mint amiket a barátaim mondtak, hogy csak túlreagálom.
Ezek ellenére meg mégis bennem van a megbánás, hogy már nem tudok visszamenőleg tenni ellene.
Nem hajtok a köztársaságira, sőt semmilyen ösztöndíjra(Amit kapok, azt is elutalom a Heim Pál-nak)
Amúgy csak maga az ellentmondás zavar.
Amikor voltak a zh-k, akkor : Jaj, úgyis meglesz a kettes nem számít.
Most: Hiába nem kettes, hanem négyes akkor sem örülök vagy legalább volna semleges érzésem a dolog iránt.
De ez talán csak azért van, mert rájöttem, hogy akiket ismerek most sokkal jobb jegyeket kapnak majd, mint én.
Persze az életben ez sem számít sokat, sőt a vizsgák után tuti elfelejtem de most akkor is csalódottságot érzek.
Lehet helyre kéne tennem a belsőmet, szerintem a vizsgák után el is megyek pszichológushoz, mert ez nem normális. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!