Régen tényleg nehezebb volt az élet? (lényeg lent)

Régen keményebb volt az élet, és mivel az emberek ebben nőttek fle, hozzászoktak. Ezért legyintenek azokra a bullshitekre, amiket a mai fiatalság "nehézségeknek" nevez, mert a mostaniaknak rengeteg dolog természetes, amiért az idősebbek vért izzadtak. Abban az időben nem volt depresszió, ilyen meg olyan szindrómáknak és betegségeknek kikiáltott pszichológiai probléma, akkoriban munka volt, csinálni kellett, ha tetszett, ha nem. Ha most ezt mondanád egy pályakezdő huszonévesnek, minimum halálra sértődne, mert hog neki álmai meg tervei meg anyámnyilai vannak és hogy ő egyébként is depressziós, szorongásos, pánikbeteg, meg rézf@$zúbagoly. Hagyjuk már. Én a kettő között vagyok, látom a különbséget hiszti és nem hiszti között. Természetesen ha a hisztiző embert szembe állítod a ténnyel, hogy ő éppen hisztizik, fel van háborodva, mert ez meg az meg amaz valósnak nevezett probléma. Bárhogy lehet nevezni a hisztit és a picsogást, attól még azok maradnak.

Szörnyen sajnálom, hogy eltörölték a sorkatonaságot, mert az utolsó érintett generáció óta nem nevelt ki férfit ez az ország, csak olyan picsogó anyámasszony katonákat, akik durvábban hisztiznek, mint húsz hisztis nő.

Igen, a mostani generáció gyengébb mentálisan, de a következő még gyengébb lesz.

Az oka: kényelem. Mert minden a fenekük alatt van, nem tanulják meg, mit jelent megdolgozni valamiért, nem tanulják meg, mit jelent a tisztelet, fegyelem, a munka jelentéséről meg a leghalványabb fogalmuk sincs, így mikor felnőnek, és ezt várnák tőlük, jönnek a problémák meg a teljesen abszurd igények, és ők vannak megsértődve, mikor közlik, hogy az élet nem úgy működik, ahogy azt ők kifingták.

Szerintem ebben teljesen igazuk van hogy "könnyebb lett" bár én is csak 21 vagyok de pár példát tudok mondani hogy szerintem miért.

Egyik munkatársammal szoktam beszélgetni aki már nyugdíjas és ugyanabban az iskolában tanult 35 éve mint én és én szó szerint semmit nem tanultam (pedig a szakmai tantárgyakból jó voltam) hozzá képest, mondta is hogy "ők még tanulni jártak be az iskolába". Most meg nézd meg a mai gyerekeket, szinte hozzávágják az érettségi bizonyítványt mindenkihez úgy hogy végig telefonoznak az órákon, csak a nagyon hülyék buknak meg.

Másik példa hogy szerintem meg rengeteget tud segíteni az internet is, eltekintve hogy rengeteg baromság van fenn, szinte bármit meg tudsz keresni amire szükséged van. (rövid példa: hallasz egy idegen szót beírod google-ba és 10 másodperc alatt megtudod hogy mit is jelent, régen meg be kellett menned a könyvtárba vagy megkérdezni valakitől stb.)

Meg volt ugyebár a kötelező katonaság meg sok minden amiről még nem is tudok.

Én személy szerint sokkal szívesebben éltem volna a abban az időkben mint most az idősek.

"Abban az időben nem volt depresszió, ilyen meg olyan szindrómáknak és betegségeknek kikiáltott pszichológiai probléma"

Cserébe volt gyilkosság, öngyilkosság és mértéktelen mennyiségű alkoholfogyasztás.

Amúgy igazából összevethetetlen a régi és a mostani kor. De még a jelen-jelen és múlt-múlt is más.

Manapság is más az életed ha egy putriba születsz bele, meg más, ha gazdag politikus gyereke vagy.

Másak az elvárások is. Ahogy mondani szokták, rohanó lett az élet, és a technika ezt teljesen fel is gyorsította az elmúlt években. Ma már gyakorlatilag minden embernek be van táblázva a napja, ezerféle napi teendővel.

Elég csak arra gondolni, mennyi tudásanyagot meg kell tanulni 18 éves korunkig és akkor még csak az alapoknál vagyunk, nem értünk semmihez. Plusz ismerni kell ezer dolgot, technikai működést, számítógép, autó, KRESZ, számlák fizetése, egyebek.

Elszakadtunk a természettől, egymástól. Emberek dolgoznak a saját családjuktól több 100 km-re, nem laknak együtt generációk. Leegyszerűsödtek húspiaccá, virtuális térré olyan alapvető dolgok, mint a társkeresés, párválasztás, barátkozás, beszélgetés.

Na meg azért ott vannak az elvárások. Munka: Pályakezdőként legyen 20 év szakmai tapasztalatod és dolgozz fele bérért 2 ember helyett napi 12 órában 4-re bejelentve. Párkapcsolat: 18 évesen legyen egzisztenciád, autód, lakásod mert hát a lányok/fiúk nem fognak felmenni anyuékhoz. Alapvető társadalmi elvárások, mint a legyen hazaszereteted miközben megy a gyűlölködés, egymás fúrása, legyen gyereked, legyen házad, lakj egyedül, legyél önálló.

Sőt, a "régen" is relatív. Jó példa erre az építőipar.

Nagyjából 10 éve még válságban volt, nem volt építkezés, nem volt munka, tönkrementek cégek, leépítések voltak. Most meg úgy kell vadászni a munkaerő után mert nincs aki megcsinálja a munkákat.

Nem mindegy, hogy jelenleg a munkavállaló is diktálhatja a feltételeket, mert 100 hely közül válogathat, vagy verekednie kell 100 emberrel 1-2 munkahelyért is.

Szerintem bizonyos dolgok ma sokkal könnyebbek, pl. információszerzés, több lehetőség van tanulni, szakmát választani, stb. Ezzel szemben (egy normális iskolában) többet várnak el a diákoktól, mint mondjuk anno a szüleiktől.

Nagyon sok példát és ellenpéldát lehetne keresni és találni, de szerintem itt csak arról van szó, hogy "utólag könnyebb". Ha ő kibírta, te is kibírod, sőt, szenvedj kicsit jobban, mert "te nem tudod milyen jó neked".

23/N

Lehet, hogy régebben olyan szempontból nehezebb volt az élet, mint ma, hogy pl. nem volt internet, útvonaltervezők, telefonos szótárak, stb.

Viszont másban az elődeinknek volt könnyebb dolguk, manapság mondjuk nehezebb munkát találni, ráadásul pár év múlva azzal is számolniuk kell a továbbtanulás előtt álló embereknek, hogy milyen szakra érdemes egyáltalán jelentkezniük, ha akarnak valaha is dolgozni a szakmájukban, mert egyre több feladatot automatizálnak. (Ez csak egy cikkről jutott eszembe, amit ma olvastam, elvileg néhány év múlva már nem lesznek pl. ügyvéd segédek se, mert az ő feladatukat is számítógépek fogják végezni...És ez csak egy szakma a sok közül).

És az is több, mint valószínű, hogy ha ugyanezek a "Bezzeg az én időmben" emberek később születtek volna, ők is ugyanolyanok lettek volna, mint azok a "mai fiatalok". Csak sokan úgy vannak vele, ha nekik nehéz volt az életük fiatalkorukban, akkor nem ér, hogy a mai fiataloknak könnyebb.

A gátlásosság, depresszióról annyit, hogy ez minden korosztályt érint, nem csak a fiatalokat.

Elég csak a kapuzárási pánikra, életközépi válságra gondolni amik főleg a 35-60 korosztályt érintik. Az öngyilkosság aránya is sokkal magasabb a kor előrehaladtával. Arról ne is beszéljünk, hogy az elmúlt években feleannyira csökkent az öngyilkosok száma, mint az 50-60 évvel ezelőtti szint.

KSH tanulmány:

[link]

Csak ugye egy gyereknek még lehet mondani, hogy ne panaszkodjon, majd megtudja milyen az élet.