Hogy döntsem el, hogy azt tanuljam egytemen amit szimplán szeretek, szinte biztos hogy el is tudom végezni, s nagyon jól keresnék vele, vagy?

Az elsőt. A másodikat megpróbálhatod utána is és vagy sikerül vagy nem, de lesz már valami biztos a kezedben. Fordítva nem biztos, hogy igaz, mert ha nem sikerül az álmod (vagy menet közben kiderül, hogy nem is volt akkora álom), akkor lehet, hogy már nem tudod elkezdeni azt, amivel pénzt lehet keresni.

Mindenképp az álmodat próbáld meg megvalósítani! Ha nem megy, utána még mindig nekiláthatsz a másiknak. Tanulni ssoem késő!

Én a biztosat választottam, de aztán kiábrándultam nagyon az egyetemből és egy szenvedés lett az egészből. Lassan már a végére érek, mert úgy gondolom, hogyha belekezdtem, akkor végig csinálom, de nagyon sokszor eszembe jutott a gondolat, hogy jobb lenne mást tanulni. :)

Azt érdemes választani, ami iránt elhivatottságot érzel és úgy érzed, hogy tudnád akár évtizedeken át is csinálni. Mert hiába kezdenéd el azt, amivel többet keresnél majd, ha kiégsz közben és nem tudod elvégezni.

Nekem is volt egy hasonló dilemmám. Mindenből jó voltam, csak ötöseim voltak és szorgalmas is voltam, szerettem tanulni. Kvázi bármit választhattam volna, de engem mindig a nyelvek érdekeltek, valahol mindig azt éreztem, hogy én azzal akarok foglalkozni. Mindig az folyt a csapból is, hogy a bölcsészkar nem jó semmire, be kellene zárni az összeset, büfészakok, mehetsz a mekibe krumplit sütni stb., illetve tőlem is mindig kérdezgették, hogy miért nem választok valami értelmes piacképes szakmát pl. lehetnék mérnök stb... Akkor ez engem is elbizonytalanított, sokat gondolkoztam rajta, hogy mi lenne a legjobb stb., de mindig arra jutottam, hogy ezekre a kérdésekre az a válasz, hogy “azért mert az nem érdekel, ez viszont annál inkább”. Ha pl. valamilyen mérnöki szakot választok, akkor valószínűleg azt is el tudtam volna végezni, de biztos vagyok benne, hogy nehezebben és rosszabb eredményekkel, mert egyszerűen ahhoz nem volt semmi motivációm. Valamint mostanra már tuti bele is hülyültem volna... Az, hogy “sok pénzt lehet vele keresni” engem sosem tudott érdemben megmozgatni, mert számomra nem ez a legfontosabb. Lehetséges, hogy most kevesebbet keresek, de legalább élvezem azt, amit csinálok, szeretem és nem úgy kelek fel minden reggel, hogy “a francba is megint munkába kell menni”. Ezen a területen el tudom magamat képzelni, látok fejlődési lehetőséget (pl. még mindig tanulok), vannak céljaim, terveim és teszek azért, hogy ezeket meg is valósítsam. Ha most valami mást “kellene” csinálnom, akkor lehet, hogy abban is találnék valamit, ami megfog és tetszik, de nem vagyok benne biztos, hogy ugyanezeket ugyanígy el tudnám mondani.

Én sorban csinálnám.