Mit kezdenétek az anyós megjegyzésével?

Mindig is súlyproblémáim voltak, soha nem voltam elégedett az alakommal. Hol felszaladt 5kg, hol leadtam. Sosem voltam nagyon- vagy kórosan elhízott, csak feleslegeim voltak/vannak. Küzdök velük. Az utóbbi pár hónapban is túlságosan elengedtem magam (suli, munka) amin dolgozok. Csoportos edzésre kezdtem járni és elég szépen mennek le a centik hétről-hétre. A fogamzásgátlót is éppen ezért hagyom abba, mert úgy gondolom, h ez is negatívumként hat rám. Attól, h kezd elindulni a fogyás, nem bízom el magamat.

Ma a párom meg elszólta magát, h pár napja az anyja azt mondta, h mennyire el vagyok hízva. Nagyon rosszul esett, főleg azért mert amikor elmegyünk hozzájuk, akkor mindig veszek CSAK AZÉRT pl. a süteményéből, h ne gondoljon udvariatlannak stb. A cukros üdítőket is folyton tukmálja rám, h miért iszok mindig csak vizet, sokkal jobb az üdítő, aztán meg ezt hallom vissza, h “h meghíztam”. Annyit mondtam a páromnak, h anyukája inkább foglalkozzon magával mert neki már 2 ève diétáznia kellene a koleszterinje miatt, nem azt nézni, h más mennyire meghízott... Nem az a sérelmem, h azt merte mondani, h híztam, hanem h nem meri a szemembe megmondani, vagy megkérdezni, h van e valami baj, amiért pár kiló felszaladt... Közben pedig próbálja belém tömni a sok “tiltott” kajàt és italt. Nem értem. Elhatároztam, h most már sütit sem fogok elvenni :-D Legalább ez még nagyobb löketet ad majd fogyás téren, h megmutassam neki, de elsősorban persze magamnak. Ti mit gondoltok?