Mi a problémája annak az embernek, aki (hiába van pici gyereke) folyamatosan szándékosan veszélyhelyzetbe hozza saját magát? Fontosabb a motorozás, mint a saját gyereke?

Adott egy házaspár. A férfi szeret motorozni - nem a normális, "elgurulgatok értelmes tempóban és élvezem az életet" beállítottsággal, hanem a "húzom neki amíg van benne kraft" jeligére. Tavaly már volt egy balesete (önhibájából, a megengedett sebesség többszörösével ment), most nemrég pedig még egy (szintén önhibájából, szintén többszörös sebességgel a megengedetthez képest). Szerencsére egyikben se sérült meg más. Amúgy röhögve/büszkén szokta mesélni, hogy mennyivel ment, szóval szerinte ez tényleg pozitívum.

Van felesége, és egy egy éves kislánya.

A feleségét mostanában vette rá épp, hogy járjanak együtt motorozni (úgy értve, hogy a nő majd mögé ül ugyanarra a motorra)

Akinek ilyen hobbija van, az miért akar feleséget és gyereket? Vagy ha már annyira kellett neki, akkor miért nem jutnak eszébe, mikor húzza neki? Fontosabb a motorka, mint a saját családja?

Egy nagyon közeli ismerős párról van szó, de ők inkább csak egy példa, nagyon sok ilyen ember van autóban is, motoron is. Érdekelne, hogy mit éreznek, milyen motiváció alapján teszik azt, amit tesznek.

Miért csinálják ezt? Ez valami lelki/pszichés gond?

Ti mit reagálnátok ilyen helyzetben, ha a ti családotokban lenne ilyen ember?

Szerintetek összefér az önkéntesen vállalt veszélyhelyzet, és a család?