Nők, akiknél a férfiak nem érdeklődnek, hogyan viselik azt, hogy nem kellenek a férfiaknak?

Ó, a jelenlegi helyzetet tudatosan és szánt szándékkal a javamra fordítom. Mondok példákat:

-elmélyedek abban, amit szeretek (jóga, festés),

-értelmes és hasznos és pozitív dolgokkal töltöm az időm (suli, könyvtárba járás, koncert v színház etc)vidéki muszáj-alapú rokonlátogatások és vitatkozások helyett,

-élvezem a szabadságom, h ott+azt+akkor dolgozok/élek, ahogy nekem tetszik.

Valamint megnyugtat annak a tudata, hogy a barátaim a mindig legjobbat kapják tőlem. Nem kell senkinek szembesülnie/együtt élnie a kevésbé jó tulajdonságaimmmal.

Nem hiányzik. Csak a baj van velük.

Nekem elég aránytalan az arcom, és vékonyan sincs igazán törékeny alkatom. (Sokat mozgok rendszeresen, és nem zabálok, az arcvonásaimat pedig megfelelő sminkkel és frizurával igyekszem tompítani.)

De szerencsére nem olyan silányak a szellemi képességeim, mint a kinézetem, sőt! Ennek jobban örülök, mint amennyire a kinézetem miatt sajnálom magam. Figyelek arra, hogy minél többet hozzak ki magamból tudás, és teljesítmény terén, aminek kiváló alapot biztosít az értelmi képességem.

Egyszer volt barátom. Olyan, amilyen, a külsejét nézve a "kategóriám", mellé egy ordas nagy bunkó (egyedül utóbbi volt vele a bajom).

Örülök, hogy legalább neki kellettem. Ő még normálisabb volt. A többi "udvarlóm" mind rothadó fogú, bűzlő, koszos, ostoba, lecsúszott, és perverz alak volt, akik (más "jelölt" hiányában, vagy szó szerint minden más nő mellett) mutattak érdeklődést felém.

Én ápolt vagyok, okos, és művelt, csak előnytelen külsejű. Nem hiszem, hogy ezek mellett kéne megállapodnom, vagy akár magamba engednem őket.

Háztartást önállóan is lehet vezetni.

A szabadidő eltöltésében sem jelent akadályt az, hogy nincs barátom, férjem.

Kielégíteni meg magamat is ki tudom, legalább nem kell másra is odafigyelni, és pontosan tudom, mi esik jól.

A volt barátommal másfél órát vagy többet elbénázgattunk, míg egyszer a csúcsra jutottunk - ha magamnak csinálom, elég negyed-fél óra hozzá.

24/nő

Lassan középkorúként már elfogadtam a helyzetet. Néha hiányzik egy társ, aki tényleg a "másik felem", máskor nem.

Szebb már nem leszek, mert sajna sose voltam az, a természetem sem változik / nem vagyok egy nyomulós, extroveltált személyiség /. Ha a későbbiekben a Sors mégis "dob" nekem egy pasit, aki szerető társam lehet, örülök neki. Ha nem, hát nem. A számomra szimpatikus férfiak már vagy foglaltak, vagy melegek, vagy megrögzött agglegények.

Társkeresőtől meg Isten ments'.

Nem lehet amúgy sem minden nőnek párja, hiszen eleve mi többen vagyunk, mint a férfiak. Plusz a várható élettartamunk is hosszabb.

11-es: ha tudnád, hány ellentétes külsejű pár van / szép pasi-kevésbé szép nő és fordítva / meglepődnél!:-)

Ha valaki nem egy világszépség, miért is kellene neki feltétlenül egy Quasimodo külsejűvel járnia?

Én álomvilágba menekülök. :D

21L

21:40-es, nem hiszek a csodákban.

Ha valaki (egy helyesebb + normális /jól nevelt, intelligens, művelt, tanult/ ember) megkaphatja a szépeket + normálisakat, mert van miből válogatnia, akkor mégis miért választaná csúnyácskát társául?

És tudom, hogy a vonzalom szubjektív, de csak egy bizonyos határon belül.