Miért állnak meg az idősek néha bámulni a semmit?

#1

pszichopata*

Ott a pont.

Mert ők még úgy szocializálódtak, hogy belenéztek a másik ember arcába nem pedig görnyedten bambulták a mobilt miközben besétáltak egy IC elé ami már fél órája kürtölt nekik.

Holnap én is vonatozok és bámulni fogok kifelé az ablakon, alig várom.

Sokminden lehet.

Tényleg elfáradhatnak, vagy mennek, aztán egyszercsak elfelejtnik, minek is indultak el, vagy már olyanok, mint a csecsemők, akik nem tudnak egyszerre többmindenre koncentrálni, így nem tudnak egyszerre menni és valamire gondolni, így ha eszükbe jut valami, automatikusan megállnak.

szemlélődnek - a világ gyönyörű ! Emeld fel tekinteted a mobilból és csodálkozz rá a világra!

"nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik"

*

Mikor a szépet megismerik,

felbukkan a rút is;

mikor a jót megismerik,

felbukkan a rossz is.

Lét és nemlét szüli egymást,

nehéz és könnyű megalkotja egymást,

hosszú és rövid alakítja egymást,

magas és mély kulcsolja egymást,

sok hang összeolvasztja egymást,

korábbi s későbbi követi egymást.

Ezért a bölcs

sürgés nélkül működik,

szó nélkül tanít,

nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,

alkot, de művét nem birtokolja,

cselekszik, de nem ragaszkodik,

beteljesült művét nem félti,

s mert magának nem őrzi,

el se veszíti.

(Lao Ce Tao te king, Weöres S)