Nagyon félek, mit tegyek?

28 éves, friss jogi-diplomás, egyelőre munkanélküli nő vagyok, és azt érzem, hogy most igazán krízis helyzetben vagyok.

Rengeteg dolog nem hagy nyugodni, folyamatosan bűntudatom van, azt érzem, hogy az egész eddigi életem egy nagybetűs középszerűség, miközben egyre öregebbnek érzem magam, és az utóbbi 1-2 évben korábban soha nem tapasztalt módon gyorsult fel az időérzetem.

Az egyetememen nagy nehezen átrágtam magam, igazából nem rajongok a jogért, de átképezni magam már késő.

Hobbiszinten fotózok, de eddig csak egy nevesincs helyi lap jelentette meg néhány képem, a szakmai nagyjaitól megkaptam a közhelyes "nem rossz, de sokat kéne még gyakorolnod!"-lerázást.

És ami a legjobban fáj, hogy egzisztenciálisan még nagyban az egyre öregebb és gyengébb szüleimtől függök, akik éppen többet kapnak, mint a minimálbér. A szívem szakad meg, mikor azt látom, hogy a volt osztálytársaimnak már férje, gyereke, és jól fizető munkája van - én mindehhez szörnyen tehetségtelennek és gyengének érzem magam.

Nem tudom, hogy van-e ebből kiút? Ti mit csinálnátok egy ilyen helyzetben?