Nem érzem magam késznek az egyetemre. Ha kihagynék (megint) egy évet, azt mivel töltsem?

Az a fő kérdés, hogy akarod-e és érdekelne-e vagy sem. Ha nem, akkor felesleges elkezdeni. Ugyanakkor ha úgy érzed, hogy egyetemre akarsz járni és tudod is, hogy mit szeretnél, akkor kezd el és ne halogasd. Ha nem kezded el, nem próbálod ki, akkor soha nem fog kiderülni, hogy a választott szak az valóban neked való és tetszik, szereted és azzal akarsz foglalkozni vagy pedig sem. 22 évesen még nem vagy öreg, szerintem még ki sem tűnnél a gólyák közül, szóval a korod az ne legyen probléma. A többi pl. önállóság, új közeg pedig megszokás kérdése, ez szintén ne tartson vissza. Ha nem is adsz esélyt magadnak, akkor azt szerintem megbánnád.

Én csak egy évet hagytam ki a gimnázium után, mert még bizonytalan voltam és többen is azt tanácsolták, hogy akkor várjak még, amíg kialakul bennem, hogy konkrétan mit is szeretnék. Oké, választottam egy új szakot, megcsináltam a hozzá szükséges érettségit, csináltam még nyelvvizsgákat, szóval nem volt teljesen haszontalan az az egy év, de utáltam és kb. minden reggel úgy ébredtem, hogy fel tudtam volna akasztani magamat az első fára...kikerültem az iskolából és hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak, tanulni akartam és azt éreztem, hogy nekem most az egyetemen kellene lennem és tanulni. Szóval én nagyon rosszul éltem meg azt az időszakot, mert végig az volt a fejemben, hogy nem azt csinálom, amit kellene és nem ott tartok az életben, ahol kellene. Én is bizonytalan voltam még akkor is, hogy tuti jó szakot választottam-e, tuti jó egyetemen és valamilyen szinten attól is tartottam, hogy mi lesz majd velem, hogyan tovább, új környezet, önállóság stb., ugyanazok, amiket te is leírtál. Viszont ebben sincsen semmi különleges, mert az osztálytársaim kb. 90%-a aggódott ezek miatt, hiszen ez egy teljesen új szituáció (addig mindenki a szüleivel élt, nem kellett ellátnunk magunkat stb.) és szerintem teljesen természetes, ha valaki ettől tart egy kicsit. Szóval bennem is voltak kétségek és így kezdtem el az egyetemet. Nem azt mondom, hogy nem voltak nehézségek és mindent rögtön elsőre tudtam stb., idő kellett ahhoz is, amíg mindent megszoktam, viszont már az első percektől kezdve azt éreztem, hogy most minden rendbejön és végre azt csinálhatom, amit szeretnék. Még mindig imádom. Ha nem kezdtem volna el ilyen-olyan okok miatt, akkor szerintem nagyon bánnám.