Túl sokat görcsölök a jövőmre. Hogy szokhatnék le erről? 18/F
Mindig a tanulás az első. Barátaim nem nagyon vannak, így sosem járogatok el itthonról. Életemben kétszer fogyasztottam alkoholt, de még sosem rúgtam be, mert úgy vagyok vele én nem engedhetem meg magamnak ezt kicsapongást vagy luxust...
Eddig az iskola miatt még barátnőm se volt soha, most az egyetem miatt meg még úgysem akarok. (Voltak már próbálkozások szünetekben, de minden félbe szakadt az iskola távolsága miatt.)
Bár nagyon szeretnék valakit magam mellé tudni, de az egyetem távolsága miatt úgy érzem jobb ha nem lesz senkim.
Angliában tanulok tovább egyetemen, és így kicsit rajtam van a teher is, mert mindenki sokat vár tőlem. Elég nagy a rokonság anyai és apai ágon is, de a legtöbben az érettségiig sem jutottak el, nem hogy diplomáig. Szóval ha minden úgy megy ahogy tervezem, akkor én leszek a család első diplomása...
Túl soknak érzem ezt az egészet, és folyton a jövőmön görcsölök és már tervezgetem mibe kezdjek bele, hogy sikeres legyek, és hogy a családomat is tudjam támogatni majd. De ha belegondolok, hogy nem úgy jönnek be a dolgok ahogy elterveztem, egyszerűen megőrülök és napokig rágódok ilyen hülyeségeket.
De mellette úgy érzem nem is éltem ki magam, és nem akarom hogy késő legyen. Se tini szerelem, se éjszakai bolondozások haveri társaságokban a városban, se semmi.
Van bármi tippetek, hogy hogyan görcsölhetnék minél kevesebbet a jövőmre, és legyek végre egy kicsit "normális"?
Az értelmes válaszokat előre is köszönöm.
válasza: válasza:Szerintem ez teljesen normális. Mindenki görcsöl, ne azt nézd, hogy más mit csinál. Igen, vannak, akiknek minden könnyebb. Az élet k**va igazságtalan. Ezt valahogy el kell fogadni. Addig örülj, amíg te és a szeretteid egészségesek vagytok!!!
Az életben nem a tini szerelem és a beb**zások a fontosak, erre majd idővel rájössz te is. Ez amúgy szintén nem mindenkinek adatott meg... Addig is kitartást!
válasza: válasza:Kérdező!
Úgy szokhatnál le a jövő-görcsölésről, ha csak a jelenre koncentrálnál! Tehát csak azzal a feladattal foglalkozz, ami most előtted van és semmi mással!
Aminek meg kell történnie, az úgyis meg fog!
Soraidból nekem az tűnik ki, hogy te nagyon is normális vagy, normálisabb, mint az átlag mai fiatal és egyáltalán ne siess csalódni, szerelmi ügyekbe, baráti kicsapongásokba, agyatlan bulikba merülni, mert az csak rontaná a karrierbéli lehetőségeidet és ne azért ne igyál alkoholt, mert nem engedheted meg magadnak, hanem azért ne, mert te anélkül is tudd magad jól érezni, ne legyen rá szükséged pusztán divatból meg menőzésből, meg azért mert a haverod is azt csinálja, meg mindenki szerint az a "normális", hát nem!!
Most a tanulásod az első, az is egy élet, de utána is ráérsz még "kiélni" magad, nem kell aggódnod, még nagyon fiatal vagy és ne pazarold el az idődet!
Majd ha sikerül elvégezned az egyetemet és lesz jó állásod, jó fizetésed, akkor majd mész nyaralni, bulizni, lesznek kollégáid, barátaid, szerelmed, aztán saját családod, mert ez az élet rendje!
Addig azonban a tanulás legyen az első és a környezetedben keresd a hozzád hasonlóan gondolkodó, hasonló célokkal rendelkezők társaságát, közös tanulásra, egymás segítésére, hétvégi lazításra - mert ezek is kellenek, de tarts mértéket és ne engedd magad hlyeségekbe belevinni!
Ne görcsölj semmin, és ha úgy érzed, már túl sok a teher, akkor kapcsolódj ki, foglalkozz kedvenc hobbijaiddal, kutyázz vagy grillezz a családdal stb.
Éjszaka meg egyelőre még inkább aludd ki magad a bolondozások helyett - akkor kevésbé leszel feszült! :)
Igazából az alkohol és a buli az annyira nem is hiányzik. Csak úgy vagyok vele, hogy énis csak egyszer vagyok fiatal... De egyébként jól tudom magam érezni alkohol nélkül is.
Sosem csináltam semmi hülyeséget csak azért, mert az a mai fiatalok között menő lenne.
Egyébként eléggé magányos is vagyok, ez szinte biztos hogy közre is játszik ebbe az egészbe. Barátnőm is ez miatt nem volt még, mert elég fura a helyzet, és folyton jövök megyek, és olyan mintha két helyen laknék. (Anglia és ugye Magyarország.)
Szüleimmel közös kikapcsolódások nem játszanak és nincs is a pakliban, mert elváltak amikor még 6 éves voltam. Anya az folyton dolgozik, apát meg sosem érdekelte semmi és egész nap csak ülne. Nem is szoktunk közösen csinálni semmit bármelyiküknél is vagyok. (Anyával max közös főzöcskézések, de ennyi. Bár most nem nála vagyok, hanem itthon magyarba apánál.)
Alvás az jó ötlet lenne, de sajna alvászavarom is van😅
Főleg ebben a melegben. Valahogy hajnal 1-2 előtt nem tudok elaludni, és reggel meg 8-kor felébredek magamtól és a visszafekvés sem megy. Bár nappal elég fáradékony vagyok emiatt.
Most próbálok keresni valami hobbit is magamnak, hogy végre kikapcsolódjak az egyetem előtt és ne csak a jövőre koncentráljak. Főleg hogy itt van előttem 2 hónap, és szinte semmi hasznosat nem csinálok az edzegetéseken kívül.
válasza:Kérdező!
Hát így ezeket olvasva tényleg eléggé magányos lehetsz, és nem csodálkozom a problémákon, mivel a csonka családi háttér, elváltság, egykeség, meg ez a kétlaki élet nem igazán biztosít neked egy stabil, nyugodt érzelmi hátteret, sajnálom! :(
Két gondolatot még hozzáfűznék:
nem csak fiatalon lehet jól éreznie magát az embernek. :)
"Nem is szoktunk közösen csinálni semmit" - akkor szokjatok rá!
Találj ki valamit apudnak, apuddal, ha már otthon vagy (pl. játszatok együtt valamit, társasjátékot, vagy menjetek el moziba) vagy csak simán kezdjetek el beszélgetni.
És amikor meg anyuddal vagy, akkor vele is beszélgess sokat, tudd meg, hogy milyen programnak örülne és szerved meg, mert valahogy én azt érezem, hogy neked nem is a bulik, a nők, haverok vagy a piálás hiányzik igazából és elsősorban, hanem inkább a szeretet, a törődés, az odafigyelés, a valahova tartozás...!
#7 Jól sejted. Bár nem kötött, hogy kitől kapnám meg azt a törődést/szeretetet. (Szóval nem muszáj közeli családtagnak lenni, hanem mondjuk barátnő. De az az én esetemben nem szerencsés.)
És egyénként ja, volt egy időszak amikor jó volt minden egy lánnyal, alakulóban lett volna épp valami, de a nyári szünet végén közölte, hogy bocs de nem várok rád 3 hónapot :DD
(8 hónap volt mire kihevertem a lányt, pedig nem is jártunk úgy igazán. Szóval sajna elég kötődő típus is vagyok.)
Na de a témához visszatérve.
Próbáltam közös programokat szervezni. Anyám még hajlik is rá, és van hogy elmegyünk futni együtt, elmegyünk a tengerpartra, vagy filmezünk egyet. De ez csak suli időszakban van. Amikor itthon vagyok apánál, akkor semmi. Mindig leráz...
Azt mondja mozi nem, mert nem köti le a film. Horgászás nem, mert türelmetlen. (Pedig régen nagy pecás volt.) Fürdő/strand szintén nem érdekli mert nincs hozzá kedve/ideje. Ő inkább szeret egy helyben ülni egész nap és gépezni. És mivel nem látjuk egymást olyan sokat, ő elvárja tőlem hogy egész nap üljek mellette semmit se csinálva. Én meg ha van valaki olyan, akkor élek a lehetőséggel és elmegyek ide-oda. De olyankor meg van hogy a fejemhez vágja, hogy le se sz@rom, mintha nem is az apám lenne. (What?) Bár néha már ez sem érdekli. Sőt, mintha sokszor az agyára mennék a szimpla jelenlétemmel.
Egyébként vannak testvéreim is. A bátyám az hétvégén tipikus fiatal alkesz bulizós, hétköznap meg olyan mint apám. A nővérem meg anyámnál van, tehát csak suli időszak alatt találkozunk amikor velük vagyok.
Lehet, hogy túlságosan is magányos vagyok? És ezért jut túl sok időm a jövő rágódásán?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!