Valóban olyan nehéz lenne helyesen írni és változatosan fogalmazni?

A kommunikáció alap szükséglete az információ áramlás.

Ha érted mit akar a másik, sikeres a kommunikáció!

Ha még emmellett színesen kommunikál, vagy sötétül (amire a helyesírás nem enged minden esetben következtetni), az is többlet információ a másikról. Kérned sem kell, már tudod milyen is a másik! :)

A változatosságot az igényli, az értékeli, aki tudja mi a különbség két féle mondat között, aki érti a másodlagos jelentést, de aki még az elsődlegeset is félre érti (lásd a politikai posztok alatt a hsz-eket pl), attól nem várhatod el, hogy a másodlagosra figyeljen.

Amúgy a helyesírás meg egy vicces dolog, mert régen volt értelme a ly-j nek, mára nincs, mégis náciskodunk felette. Mért nem írjuk egységesen Y-nal? Hüyeség volna? Nyelvújítás címszó alá beférne, és nem kellene felesleges betűválogatással időt tölteni (mert ez nem logika alapján történik mára (hangtanilag is azonos a két betű), tehát vagy megjegyzed, hogy a hüye pontos j/ly-é, vagy nem.

Ha nem tudod a ly/j-ket, max arra enged következtetni nálam, hogy nem magoltál meg x100 magyar szó formai megjelenését. Ettől még lehet intellektuális, gazdag beszédű az illető, csak épp leírni nem akarja (tudja?) helyesen... Időrabló nyelvtan is van, meg "szép" nyelvtan is. Csak sajnos ömlesztve tolják a gyerekek elé, így az utálkozás hamarabb kialakul (lsd:kötelező olvasmányok).

A nyelvtannácik fő tulajdonsága is (aki kijavít másokat, annak ellenére, hogy érti az üzenet lényegét), hogy az "én jobb vagyok nálad" érzés által, értékesnek találja magát. Máshoz nem ért, de legalább helyesen tud írni (olvasni), és erre fel is hívja a figyelmet.

Az illem pedig arra oktat, hogy a hibákat ne vegyük észre, ezáltal a hiányosságokat nem hangoztatjuk normális / hagyományos közegben a másikról, mert tahóság. Ha tüsszentesz, nem is vesszük észre (ellenben a magyar, egészségedre-vel "veszi észre"). Ha kajamaradékos vagy, akkor udvariasan, senki által nem észrevehető módon adhatsz egy csepit a másiknak, de ennyi. Itt megmented az illetőt a későbbi kellemetlen helyzettől, de az írás helytelensége nem kellemetlen, csupán tényközlő.

A nácik nagy hiányossága, hogy nem veszik észre a helytelenségből fakadó többlet értéket, ami által hatékonyabb lehet az ismerősi körük szortírozása. :)

Az én helyesírásom sem tökéletes, de igyekszem odafigyelni, és azért sem haragszom, ha kijavítanak. Azonban sokan, olyan szinten a sárba tudnak tiporni másokat egy-egy kisebb hiba miatt, hogy azt nem nevezhetjük építő jellegű kritikának, csak ostoba sértegetésnek. Meg kell találni a megfelelő hangnemet, akkor talán el is éri a célját a hibák szóvátétele.

Egyébként, az a véleményem, hogy jól differenciálható a hibák oka és jellege:

- Sok esetben jól látható, hogy elgépelésről van szó, mely azok körében fordul elő akik mibilról használják az oldalt. Ezen személyek körében szoktam előfordulni, a magyar nyelvben nem használt ékezetek is. Számomra, ez kevésbé zavaró jelenség, az is igaz, hogy elkerülhető lenne a hozzászólás, elküldés előtti átolvasásával.

- Az ékezet hiánya már zavaróbb, de vannak körülmények, melyek miatt elfogadható, pl. ha valaki külföldön él/tartózkodik és nincsen magyar nyelvű billentyűzete. (Bár ezt is lehet orvosolni, különféle programokkal, de nem elvárható, hogy mindenki tisztában legyen ezzel.)

A telefonról vagyok, nem helytálló kifogás, mert az ékezetek használata, csupán néhány plusz másodpercbe kerül.

- Én személy szerint a kisebb hibákat (ékezetek, vesszők), nem tartom hatalmas bűnnek. (Lehet, mert én magam is érintett vagyok benne.) Mindenesetre némi odafigyeléssel ez is orvosolható.

- A súlyos hibákkal tűzdelt kérdések, és válaszok sem ritkák. Pl. a mien, ojan, vagy egy mer (a mert helyett), rendkívül szembetűnő, és érthető, hogy sokakat zavar.

Az előbbi két esetben jól jön, ha felhívják az illető figyelmét a hibákra, mert fejlődésre ösztönözheti, ami pedig fontos. Viszont, mint már írtam, azzal, hogy megalázzuk az illetőt, nem érünk sokat.

- A végén pedig egy csoportba venném azokat, akik képtelenek megfogalmazni egy értelmes mondatot. Ez az, ami már engem is olyan szinten zavar, hogy képtelen vagyok nem szóvá tenni. Sokszor botlok bele, átláthatatlan és értelmezhetetlen kérdésekbe, melyekre szinte képtelenség választ adni, gyakran pedig még helyesírási hibák, elírások tömkeleg tovább nehezít, az amúgy is szinte megfejthetetlennek látszó szöveget.

Engem az szokott még bosszantani, mikor az előbbi két esetkört, arra fogják, hogy telefonról vannak és/vagy sietnek. Pedig ez nem mentség arra, hogy érthetetlenül fogalmaznak, és komoly hibákat vétenek, de arra sem, hogy mellőzik az ékezeteket, vesszőket és más írásjeleket. Az pedig valóban nevetséges, mikor még fel is háborodnak, abban az esetben is, ha mindezt teljesen kulturáltan teszik szóvá. Pedig az a minimum, hogy egy normálisan tagolt, jól olvasható szöveget tegyünk közzé, különösen, ha kérdezünk, különben nem elvárható, hogy bárki végigszenvedje az írásunkat.

Sokan azonban igénytelenek, és kifigásokat keresnek, mintsem, hogy beismerjék saját hibáikat, és megpróbáljanak fejleszteni a képességeiken. Ilyen emberek mindig is voltak, és lesznek is, az interneten pedig nem csak a művelt, tanult emberek privilégiuma. Így ezt le kell nyelni. Mint már írtam, sok esetben a másik oldalon is hajlamos átesni a ló túloldalára, és egy puszta elírás miatt beszólni, ezzel szintén rombolva a közösség színvonalát.

Összességében én úgy tartom, hogy mindenkinek oldalnak kell fejlődnie...