Szerintetek is beteges amit csinálok? Depressziós lennék?

Ez nálam is megvolt a te korodban. Most 28 évesen már nincs jelen, visszagondolva ehhez az kellett, hogy közelebbről megismerjek néhány embert és rájöjjek, hogy igazából senki se sokkal több nálam, mindenki keresgéli saját magát és a megfelelő utat. Ugyanolyanok vagyunk mind, ugyanazokkal az alapvető célokkal, nem kell elbújnom előlük.

Ehhez viszont le kell győzni az önközpontúságot. A magaddal való állandó foglalkozást, viaskodást, hogy folyamatosan a problémáidon, a múltadon, a jövődön és csak a saját dolgaidon, önmagadon járnak a gondolataid ördögi kör szerűen. Ezt kéne tennem, erre nincs erőm, attól félek, ez a tulajdonságom rossz, azon a hozzáállásomon kéne javítanom, ezt rontottam el, azt meg úgy kellett volna csinálnom, én, én, én, én.

Kezdd el megfigyelni a többi embert! Először akár csak passzívan. Vedd észre, ahogy hibáznak, figyeld, ahogy próbálkoznak dolgokkal! Próbáld meg elképzelni, hogy mire gondolhatnak éppen (nem rólad, hanem általánosan). Nézd, ahogy sikerélményt szereznek egy eredmény elérésével, és próbáld átérezni az örömüket! Lásd, ha valaki szomorú, ha szorong, ha magányos. Találd meg ugyanazokat a dolgokat a többi emberben amiket te is át szoktál élni, és tudatosítsd magadban, hogy egyrészt nem vagy egyedül a bizonyos fajta gondokkal, másrészt pedig mindenki egyszerű mint a bot, nincs okod aggódni a beszélgetéstől. Csak emberek, mint te. Ugyanúgy örülnek, ha hozzájuk szólnak, mint te. Ugyanúgy figyelemért sóvárognak ők is, mint te magad. Add meg nekik, és te is megkapod.