Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?

Kicsit off. Annyiban igaza van a kérdezőnek, hogy egy modellnek nem a belső értékeit nézzük - ha ő épp a munkáját végzi, és "celebkedik", akkor erre esélyünk sincs, és nem is szükséges. Ezek az emberek brandek, két lábon járó hirdetőtáblák, és számunkra csak a külsejük jut el, nem is várható el, hogy többet mutassanak magukból, hiszen nekik is joguk van a saját magánélethez. Ha a kérdező a privát életében átlag srácokkal ismerkedik (ha abban a korban van... nem emlékszem, hogy írta volna, hány éves), akkor már sokkal fontosabbak a belső értékek. A mai világban is :)

Minden beképzeltség nélkül mondhatom, hogy nem vagyok egy csúnya nő, és előfordult, hogy egy buliban voltunk a barátommal, és mikor ő kiment cigizni, egy tényleg jóképű, izmos, csak sajnos kib***tt gyökér csávó megkérdezte, hogy egy "ilyen nő", mint én, mit lát egy "ilyen férfiben", mint a párom, meg, hogy legalább pénzes-e... Először azt hittem, lefordulok a székről, aztán úgy fél óráig tudtam részletezni, mit is szeretek benne. Olyan dolgokat, hogy pl. tudja, hogy nem érdemes hozzám szólnia amíg meg nem ittam az első kávém, vagy azt, amilyen szenvedélyesen tud beszélni a hivatásáról; vagy azt a jóhiszeműséget, amit az emberek iránt tanúsít, és számomra érthetetlen; vagy azt, amikor arra érek haza, hogy rendelt valami baromságot a netről, csak, hogy megnézze, milyen fejet vágok majd, ha sellőjelmezben vár otthon a nappali közepén, négy szék, pár kukászsák és egy szigszalag segítségével rögtönzött medencében (megtörtént... egy élmény volt eltakarítani :D), és azt, hogy évek óta sem laposodott el a kapcsolatunk, mert iszonyú kreatív és jó humorú, minden napom színes mellette. Vagy azt, hogy mikor hazavittem az "ide nem jöhet háziállat" albinkba egy kutyát, amit ötezerért sóztak rám az Örsön, akkor nem hülyézett le, és még segített is keresni az állat eredeti gazdáját (úgy gondoltam, valaki kertjéből elcsalhatták), aztán megkeresni a médiát ezzel az üggyel, mert az, hogy csövik benyugtatózott állatokat árusítanak, rohadtul nem oké. Ezek olyan dolgok, amik nem fognak elmúlni hatvanéves korára sem, ellenben a szépséggel. Ráadásul a párommal úgy ismerkedtünk meg, hogy szomszédok voltunk az egyetemi koleszban, látott már engem mindenféle állapotban, foltos melegítőben, mamuszban és szemüvegben lecsoszogni cigizni, karikás szemmel mikor már két napja nem feküdtem le, hajcsavarókban, arcpakolással, fogta a hajam, mikor államvizsga után berúgtam és üvöltve okádtam az udvaron, szóval van egy olyan sejtésem, hogy ő se csak a külsőmbe szeretett bele, és megnyugtató tudni, hogy ha megjelennek az első ráncok, vagy az első ősz hajszál, vagy feljön rám öt kiló, akkor talán nem fog lecserélni egy húszévesre :) Ennyit a belső értékekről.

Én eldöntöttem, hogy mindenkit megpróbálok megismerni, és nem a külső alapján választok, holott bőven megtehetném - ennek annyi az oka, hogy láttam a nagyszüleim példáját, akik boldog házasságban éltek több, mint ötven évig, láttam, milyen értékekre épült az ő kapcsolatuk, és ilyen szempontból ők a példaképeim.